Saly Dóra az Ybl Miklós Főiskolára jár, s egy tantárgy kapcsán sokat foglalkozik épületek modellezésével és fotózásával. Választania kellett egy tetszőleges épületet, amely egy ismert építész munkája, s azt valamely méretarányban elkészíteni. Úgy gondolta, mivel itt lakik Újpesten, valamelyik itteni építményt választja. A víztorony Újpest egyik szimbóluma, ezért is tűnt jó választásnak. Hát megépítette, nem is akárhogyan: dobogós elismerést kapott érte a főiskolai oktatóitól.
– Mennyi ideig tartott elkészíteni a makettet?– Nem csak a megvalósítás, de a tervek megszerzése sem volt egyszerű feladat. Az elkészítés is jó pár órát igénybe vett. A leadás előtti három nap szinte teljesen ezzel telt, valamint előtte 2-3 hétvége alatt is ezzel foglalatoskodtam. 1:100 léptékben készítettem el.
– Nehéz volt a terveket megszerezni?
– Nem volt egyszerű. Sokat szaladgáltam utána, a Fővárosi Vízműveknél, levéltárakban kerestem, de eredménytelenül. Végül egy, a víztornyokkal foglalkozó honlap szerkesztőjével léptem kapcsolatba, Lánczi András pedig rendelkezésemre bocsátotta a terveket.
– Ha te alakíthatnál ezen a tornyon vagy éppen tervezhetnél egyet, az milyen lenne?
– Azt gondolom, mindenképpen hasonlítana erre az újpesti víztoronyra. Ez egy nagyon szép épület, éke a városnak. Mostanában egyszerű, szinte csak a funkciót kiszolgáló víztornyokat építenek, minden díszítőelem nélkül. Sajnálom is, hogy miután az újpesti víztornyot 2003-ban bezárták, nem hasznosították, folyamatosan romlik az állapota, pusztul.
– Honnan jött az ötlet, hogy helyet keresel a művednek?
– Miután elkészült, a főiskolán szakértő zsűri vizsgálta makettjeinket és a víztorony az első háromban végzett. Ott mondták, hogy nagyon jól sikerült, és esetleg érdeklődhetnék néhány helyen, hátha megvenné valaki. Én is úgy gondoltam, jó volna, ha méltó helyre kerülne, nem pedig egy szekrény tetején porosodna. Nagyon örülök, hogy az Újpesti Napló felfigyelt rá és Újpesten marad.
– Lesz sorozat az újpesti építményekből?
– Ha lesz rá igény, mindenképpen!