Emlékező macskakő Dráfi József tiszteletére

Az emlékező macskakövek, vagy más néven botlatókövek, Günter Demnig német szobrász alkotásai. Az áldozatok emlékére állított kövek, mint ahogyan nevük is mutatja, emlékezésre, gondolkodásra késztetik az arra járókat, a beléjük botlókat. A művészi kezdeményezés hatalmas mozgalmat indított el az egész világon, kézzel foghatóvá teszi a múltat, a történelmet, és rávilágít súlyos eseményekre, problémákra. A Dráfi József emlékére készült emlékmű elhelyezésén maga a gondolat szülőatyja, a művész, Günter Demnig is részt vesz.
Az egybegyűlteket Wintermantel Zsolt, Újpest polgármestere fogja köszönteni az Újpesti Cigány Közösségi Házban. Az eseményen beszédet mond Szerdócz Ervin rabbi és közreműködik Patai Zoltán és Cigányzenekara. A szervezők: Balog Aranka, Csóka János Pál, Hegedűs Róbert, Rigó György és Rozner László, várják mindazokat a Tél utca 52-ben, akik szeretnének megemlékezni Újpest egyik nagy múltú családjának tagjáról.

Újpest egyik legrégebbi piacos dinasztiája, a Dráfi család. A fiatal városban generációkon átívelő száz évükkel övék az elsőbbség. Az első cigány családok között telepedtek le, Érsekújváron maradt rokonaik közül szegkovácsok, többen zenészek voltak. 1928. május 6.-án született Újpesten, Dráfi József, szülei vallását követve római katolikus keresztségben. Édesapja, Dráfi Gergely szegkovács, édesanyja Dráfi Gergelyné Ilona zöldség-gyümölcs kiskereskedő. Szüleivel és húgával, Annával az UTE Stadion és Baross utca között a Don Bosco (ma: sörétgyár) utca 6. számú házban éltek. Az Attila utcai Elemi Iskolát végezte el. Ismerősei rendkívül szerény, de annál szorgalmasabb gyermeknek ismerték, akinek tehetsége és ereje volt a fizikailag megterhelő kovácsoláshoz. Nem volt balog, azaz balkezes, amely problémát jelenthetett volna, ahogy mondják: „Kiüti a szívét, aki balkézzel üti a vasat!” Édesapja hegedűre is elvitte, és ahogy kiderült tehetsége, vett neki egy hangszert is. Majd eldönti, melyiket választja. 1944. szeptember 17.-én édesanyjával együtt rokonlátogatóba indult Érsekújvárra, hogy felkeressék az unokatestvéreket. Szokás volt az évente legalább egyszeri utazás. Ha nem ők, akkor az érsekújváriak jöttek, általában vonattal. November 8.-án visszaindultak Újpestre. A Nyugati pályaudvaron, mint „cigány származású egyént” letartóztatta a biztonsági rendőrség. Édesanyja számára ismeretlen helyre hurcolták. 45 évig nem tudta családja, hogy mi lett vele. A Nemzetközi Vöröskereszt kereső szolgálatának bevonásával derült ki, hogy Dráfi 1944. november 14.-én a hírhedt dachau-i koncentrációs táborban volt, ahonnan november 28.-án továbbszállították Ravensbrück-be. 12587 es fogolyszámon, 1945. április 20.-án, – a haláltábor szovjet felszabadítása előtt tíz nappal – a már munkára képtelen tizenhét éves fiút az SS őrség agyonverte. Tábori kartonjára felvezették: szegkovács.