Emlékszobát avatott Dilinkó Gábor festőművész, forradalmár tiszteletére az “Eötvös József” Cigány – Magyar Pedagógiai Társaság és az Újpesti Cigány Nemzetiségi Önkormányzat.
A könyvtárszobában az 1956-os szabadságharc cigány forradalmárainak állított faragott emlékfa is helyet kapott. Az átadásra november 4-én került sor a Rácz Gyöngyi Közösségi Központban. Dr. Molnár Szabolcs alpolgármester az emlékszoba és az emlékmű kapcsán azt mondta, idén méltóképpen emlékeztünk meg a forradalom hatvanadik évfordulójáról. Kiemelte, Újpest számtalan módon vállalt szerepet a forradalomban, jó példa erre az első munkástanács létrejötte. Szólt arról is, hogy a szabadságért újpesti romák is ugyanúgy harcoltak, az itteni cigány közösség is büszke lehet forradalmáraira. Dilinkó Gábor festőművész részt vett a harcokban, szerepvállalásának negatív következményei pedig egész további életét végigkísérték.
A faragott emlékművet dr. Molnár Szabolcs alpolgármester és Csóka János Pál, az Újpesti Cigány Nemzetiségi Önkormányzat elnökhelyettese közösen leplezte le.
Az átadással egyidejűleg az Újpesti Cigány Nemzetiségi Önkormányzat Újpest cigányságáért díjat adományozott Békés Bence részére, aki az emlékszoba létrehozását, kialakítását segítette. Ugyanezt a díjat kapta meg Csóka “Dodi” József is, aki az emlékfát faragta. Elfoglaltsága miatt ő később veszi át az elismerést.
Az újpesti cigány forradalmár
Dilinkó Gábor Újpesten született 1929 -ben. Kilencen voltak testvérek, ezért nyolcéves korától előbb állami gondozásba került, majd paraszti családokhoz helyezték ki, mint állami gondozott árvát. A második világháborút követően került vissza édesanyjához, nagybátyjánál pedig szegkovácsnak tanult. Miután leszerelt, bőrgyári munkásként helyezkedett el. 1956-ban a Corvin-közben harcolt. Élettársát agyonlőtték, ő maga pedig súlyos sérüléssel esett fogságba. Dilinkót a forradalom leverése után börtönbüntetésre ítélték. A 12 év helyett 7 év után, 1966-ban szabadult, de forradalmár múltja miatt 1975-ig bárhol is kapott munkát, amint értesültek 1956-os szerepvállalásáról, elküldték.
Rajztehetségére már az általános iskolában felfigyeltek. Hosszú ideig csak alkalmanként rajzolt, festett. Tehetsége csak 1975-ben, amikor egy buszbaleset miatt sokáig ágyhoz volt kötve, bontakozott ki igazán. 1982 óta volt kiállító művész, rendkívül változatos témákban alkotott, és már nyilvánossága első éveiben is érett művészként mutatkozott meg.
MOA