Emléktáblát avattak Verbényi József tiszteletére

  •  
  •  
  •  

Kilencven és féléves korában, tavaly, 2014. december 2-án elhunyt Verbényi József. Akkor határozta el a Tanár úrról elnevezett baráti kör, amely 12 éven át szervezte a budapesti, kiválasztott gimnáziumok közötti Verbényi József Kosárlabda Vándorkupát, hogy a róla elnevezett tornaterem bejáratánál elhelyezi az Ő munkásságát hirdető emléktáblát.

A gimnáziumban 1961-1975 között tanított a jeles, Matolay-emlékérmes kosárlabdaedző és szakíró, aki a Testnevelési Főiskolán tanított 1949-57 között, és a legfiatalabb docense lett a főiskolának, miután megírta 1952-ben az első kosárlabdáról szóló tankönyvet. Bár semmilyen törvénytelen dolgot nem tett, sőt nyugalomra intette a TF-hallgatókat, 1957-ben letartóztatták 1956-os forradalmi bizottsági tagsága miatt, félévre internáló táborba zárták, majd örök időre eltiltották a tanítástól. Általános amnesztia következtében szabadult, s juthatott vissza a tanári pályára, de a főiskolára vissza nem mehetett. Így került a „Könyvesbe” több hasonló sorsú tanártársával együtt. Jó néhány „rovott múltú” tanár tanított „nem középiskolás fokon” e szinte vidékinek számító, külvárosi intézményben, ahol korábban Babits Mihály (1911-12), Kulin György (1949-52) és Jobbágy Károly (1957-59) is tanított.

Jákfalvy Béla, aki 1961-ben ment el a Könyvesből a főiskolára tanítani, Verbényi Józsefet (korábbi TF-es tanárát) ajánlotta Hollósi László igazgató úrnak a maga helyére, aki nem kapott sehol állást az „56-os múltja” miatt. Örült, hogy egyáltalán taníthat, nem bántotta egyáltalán, hogy csak középiskolában dolgozhat. Tenke Zoltán tanártársával (aki korábban a TF-en szintén a tanítványa volt) virágzó sportéletet teremtett az iskolában: salakos kézilabdapályát és bitumenes kosárlabdapályát hoztak létre tanítványaikkal (így pl. Fericsán Kámánnal) és a Jávor fivérekkel, akik a „Könyves” pedellusai voltak. E munkában Újpest üzemeinek dolgozói (tanítványaik szülei is bekapcsolódtak), ugyanúgy segítették őket, pl. a kosárpalánkok acélszerkezeteinek elkészítésében, mint egy pár évvel korábban Kulin Györgyöt a Könyves tetején létesített csillagvizsgáló megalkotásában.

Erőfeszítéseik nem maradtak jutalom nélkül. A „Könyves” a középiskolás kézi és kosárversenyeken a Budapest és országos bajnokságokon az élvonalba került. Sok tanítványával élete végéig tartotta a kapcsolatot. A „Könyves” 2007-ben megjelent lexikonjának (Lex Pro Homine) alapját képezte az Ő tanítványai sorsát napra készen követő emlékezete. Tanítványai, kosaras játékosai voltak többek között Lányi Zsolt Kisgazda alelnök, Trokán Péter színész és Siklósi Beatrix újságíró.

Az N.J. Pro Homine Könyves öregdiák alapítvány az Oktatási Minisztérium által meghirdetett program és pályázat keretében a gimnázium neves tanárairól, Nádas Józsefről, Fecske Andrásról és Verbényi Józsefről termet nevezett el az intézményben az iskola alapításának 100. jubileumi tanévében (2004-2005). Az 1985-ben elhunyt Nádas tanár úr és 1977-ben elhunyt Fecske tanár úr terme bejáratánál a minisztériumi pályázaton nyert tabló mellé egy-egy márványtáblát is elhelyezett 2007-ben. Kilencven és féléves korában, tavaly, 2014. dec. 2-án elhunyt Verbényi József. Akkor határozta el a Tanár úr nevéről elnevezett baráti kör, amely 12 éven át szervezte a budapesti, kiválasztott gimnáziumok közötti Verbényi József Kosárlabda Vándorkupát, hogy a róla elnevezett tornaterem bejáratánál elhelyezi az Ő munkásságát hirdető emléktáblát.

A „Könyves” 110. jubileumi rendezvénye jó alkalom volt a hálás tanítványok részére. A tábla leleplezésére 11 órakor került sor. A leleplezéskor jelen voltak a gimnázium képviseletében Szepesvári László igazgató úr, Szakonyiné Cseri Bogáta tanárnő (és egykori tanítvány), Winkler Ágnes tanárnő. A Verbényi József Baráti Kör tagjai közül megjelentek: Fericsán Kálmán tanár és egykori tanítvány (a Verbényi József Baráti Kör titkára, sporttörténeti- és oktatástörténeti író), Kárpáti Veronika, Margittai László (az N.J. Pro Homine elnöke), Rozsmann Zsuzsanna és Vizváry Vilmos (az N.J. Pro Homine alapító-kurátora). Az Újpesti Városvédő Egyesület részéről Szöllősy Marianne elnök, az Újpesti Helytörténeti Gyűjtemény vezetője és Iványi János elnökségi tag. Név szerint még a következőket említjük: Verbényi László, a tanár úr fia, egykori Könyves-diák, Fericsán Kálmánné, ifj.Füredi Ferenc, Szabó Ferenc, Szőcs Károly (N.J. Pro Homine alap, dr. Fábry György professzor, aki 1946-ban érettségizett a „Könyvesben”).

A táblaavató ünnepséget Vizváry Vilmos nyitotta meg az N.J. Pro Homine Alapítvány nevében.
A tábla leleplezése előtt Fericsán Kálmán mondott emlékbeszédet Verbényi tanár úrról.

A leleplezés előtt Kósa Mátyás a „Könyves” 10. osztályos tanulója felolvasta Pierre de Coubertin Óda a sporthoz c. versét.
A tábla leleplezésére Vizváry Vilmos Kárpáti Veronikát kérte fel.
A táblát az N.J. Pro Homine alapítvány és a Verbényi József Baráti Kör nevében Kárpáti Veronika és Rozsmann Zsuzsanna koszorúzta meg egy mívesen elkészített fehér virágú görög koszorúval, majd az Újpesti Városvédő egyesület koszorúját Szöllősy Mariann és Iványi János helyezte el.

A koszorúzás után Szepesváry László igazgató úr üdvözölte az iskola nevében a jelenlevőket és gratulált a tábla állításához a készítőknek és adományozóknak, majd a család nevében Verbényi László köszöntött mindenkit és köszönte meg a hálás tanítványoknak a megemlékezést.

A táblát Ossó József (1967-ben az F osztályban érettségizett tanítvány) készítette és helyezte el Margittai Lászlóval (1967/A oszt.) A kb. 200 ezer Ft értékű anyag és munka kettejük adománya.

A jelenlévők a táblaavatót követően megkoszorúzták az idén március 20-án felavatott, I. világháborúban elesett Könyves öregdiákok gránittábláját, majd Fecske András és Nádas József emléktábláját is. Az öregdiákok egy része ezek után a Verbényi József teremben egy kis kosárlabdázással folytatta a visszaemlékezést kedves tanárára, Verbényi Józsefre, aki nem csak a tanításukat, de a nevelésüket is szívén viselte. E neveléshez tartozott, hogy megtanította őket Juvenális csonka – és ezért torz jelentésű – sokat emlegetett mondása, „Ép testben ép lélek” helyett az eredeti, teljes és sokkal építőbb hatású, igaz jelmondatára:

„Könyörögnünk kell, hogy ép testben ép lélek legyen.”