Az Ujpesti Napló 1926. januári száma több hasábos szerkesztőségi írást szentelt az első világháború után kialakult lakáshiány megoldása kapcsán keletkezett helyi elképzeléseknek, terveknek.
Az Ujpesti Napló fenti problémát elemző cikkének bevezetőjében kitér rá, hogy nemcsak a hajléktalanok és a nyomortanyákon élők számára jelenthet megoldást a lakásépítések megindulása, hanem természetesen sok-sok munkalehetőséget is teremt, mely hosszú távon a kereskedelem és az ipar fejlődésére is hatással lehet. A megfelelő lakhatási körülmények a beköltöző családok számára gyermekeik felnevelésében is jelentős segítséget nyújtanak. A magánerős építkezések száma a nagy háborút követő válságos évtizedekben érthető módon lecsökkent. A „hatósági” építkezés viszont pótolhatja a hiányt. A lap szerint „minden tekintetben mintaszerű”, kis költséggel járó, a felesleges luxust nélkülöző, tiszta, világos házak építése valósul meg.
A bevezető után részletes ismertetést olvashatunk a Mátyás téri házak terveiről. A város a Speyer kölcsönből erre a célra megközelítőleg 700.000 aranykoronát irányzott elő, melyből a tervek szerint 162 kislakás építése valósulhat meg. Hírt ad arról is, hogy az önkormányzat kijelölte a megfelelő területet is: az Attila, Türr István, Nádor és Pöltenberg utcák által határolt kb. 11310 m2 terjedelmű területen három épületcsoport építését tervezik. A házakhoz egy kerítéssel körülhatárolt kertrész is tartozik, mely az itt élő gyermekek számára nyújt biztonságot. A tervek szerint mindegyik épületcsoport 3-3 két emeletes épületből áll, emeletenként 6-6 lakással. Ebből két kétszobás, és 4 egyszobás. Minden lakásban kb. 10 m2-es konyha, 20,6 m2-es szobák találhatóak, belmagasságuk 3 méter. Mindegyik épületcsoporthoz pince is tartozik, mely tárolóul szolgál a lakók részére. Az ígéretes adottságok mellett a „teljes komfortot” a közös mosó- és szárítóhelyiség, illetve néhány üzleti célra használható utcai bejáratú földszinti terem biztosítja. A Türr István utcai oldalra egy negyedik épületet is terveztek, melyet jóléti szolgáltatásokkal szereltek volna fel: kádfürdő, zuhanyfürdő, óvoda, napközi otthon, tornaterem, könyvtár… ez, mint ma már tudjuk, nem valósult meg.
A kivitelezői pályázatok elbírálása komoly feladatot rótt a városi testületre, a Martosi Mórocz János (1879-1944) szerkesztette Ujpesti Hirek 1926. júniusi száma kritikusan idézte a városi képviselő-testület döntését felülbíráló Agorasztó Tivadar alispánt, aki a végső döntést Walkó Lajos kereskedelemügyi miniszter egyetértésével hozta meg: „nem akart – ugymond – egy pofont kapni sem alulról, sem fölülről.” Döntése értelmében a legalacsonyabb árajánlatot tevő Tomola Frigyes cége, a Cyklop Rt. újpesti kirendeltsége mellett Szabó Ambrus és Bíró János vállalata kapott megbízást. Utóbbi két vállalkozónak Tomola áraihoz kellett alkalmazkodniuk. Talán ennek is betudható, hogy az első bérlők 1927. július 1-i beköltözéséig csak a három lakóépület és a kert míves kerítése készült el.
Szöllősy Marianne