Esélyegyenlőség testközelből

  •  
  •  
  •  

Így kerek a világ címmel tartottak esélyegyenlőség-napi rendezvényt az Ady Endre Művelődési Házban. Az önkormányzat által is támogatott program kiállításmegnyitóval kezdődött, a délelőtt során mozgás- és látássérült előadók is felléptek, a Vakok és Gyengénlátók Közép-magyarországi Regionális Egyesülete (VGYKE) pedig egyszerű, ám annál érzékletesebb programmal készült.

Az Ady Endre Művelődési Ház előterében látható kiállítás más, mint bármilyen gyermekmunkákból álló tárlat. Ezeket a képeket egytől egyig olyanok készítették, akinek valamilyen ritka betegségük van – erre Bencsikné Mayer Mónika, a Cri Du Chat Baráti Társaság vezetője hívta fel az idelátogató iskolások figyelmét. (Ritka betegségnek egyébként azok számítanak, amelyek kétezer emberből maximum egyet érintenek.)

A rövid megnyitó után a színházteremben Fodor Ágnes, a VGYKE elnöke köszöntötte a hallgatóságot és egyben összefoglalta a nap célkitűzését is. Összesen öt újpesti iskolából érkeztek alsós és felsős tanulók.

– Célunk, hogy a látássérültek és a látók együttélését, együttműködését előmozdítsuk. Hiszünk abban, hogy a fogyatékosság nem másság, hanem a különbözőség egyik formája, ezeknek az embereknek ugyanúgy vágyaik, céljaik vannak – mondta Fodor Ágnes.

Közösség Újpesten
Ma már egyre több eszközt, alkalmazást tudnak használni a látássérültek az őket körülvevő vizuális világban. A VGYKE célja a közösségépítés, ez Újpesten az önkormányzat támogatásával maximálisan meg is valósul. Az egyesület klubnapjainak az Ady Endre Művelődési Ház biztosít helyet. Újpesten egyébként négy éve kezdték meg az aktív közösségépítést, A közösség lámpásai című mentorprogramról és a projekt keretében szervezett alkalmakról többször is hírt adtunk. Most is vannak programok, a klub a szentendrei Skanzenba készül, a gödöllői Grassalkocich-kastélyban pedig nemrégiben jártak.

Egyesületi érzékenyítés
Három szervezet is készült érzékenyítéssel, a Down Alapítvány, a Drog-Stop Budapest Egyesület és a már korábban említett VGYKE. Utóbbi látszólag egyszerű, ám annál érzékletesebb módon tette mindezt. Aki kíváncsi volt a látássérültek életére, megnézhette például a Braille-írógép működését, vagy éppen csukott szemmel kellett felismernie néhány alapvetőnek számító illatot, például a fahéjat vagy a kávét.

A kiállítás és az érzékenyítések mellett kézműves-foglalkozás is várta a látogatókat.

M. Orbán András