Szombaton folytatódtak a folklór fesztivál rendezvényei, a Szent István téren. Koradélutánig az újpesti kisebbségi önkormányzatok együttesei mutatkoztak be, nagy sikerrel. Többen táncra perdültek a színpad előtt is. Közben az új Városháza mellől óránként indultak buszok a gyerekszigetre.
Noha csak fél tizenegykor kezdődtek a szombati rendezvények, már előtte is sokan sétálgattak a helyszínen. Nem unatkozott senki, volt, aki megivott egy korsó tapolcai sört, vagy gyűszűnyi gyümölcspálinkát, mások kolbászt ettek. A gyerekek feltűntek a kézműves sátornál, és némelyikük finom mozdulatokkal irányította az édesanyját a vattacukorárus felé.
Sorra léptek fel az együttesek, és az egzotikus zene, a gyönyörű népviseltben táncoló fiatalok (na meg az idősebbek) látványa közel csalta az embereket, a Trombita téren felállított színpadhoz. Mire a német és az örmény nemzetiségi fellépők befejezték a műsorukat, igazán jó hangulat alakult ki a helyszínen. A román kisebbség ifjú leányai és legényei mosolyogva táncolták végig a műsorukat, szemernyi erőfeszítés nem látszódott az arcukon. Ebből meríthetett erőt az a fehéringes, középkorú úr is, aki nagy táncba kezdett a placcon, de ezt tette egy anyuka is, kezében kéthónapos csöppségével. Ebédszünetet sem az előadók, sem az emberek nem tartottak. Pörgőn haladt a műsor, nem egyszer felcsattant a vastaps.
Időközben megérkezett Wintermantel Zsolt polgármester is, aki elbeszélgetett az Ózdról érkezett kováccsal, végigjárta az árusokat, majd jó néhány műsorszámot megnézett. A nemzetiségi műsor után az Erkel Gyula Újpesti Zeneiskola bemutatója következett.
Habár a nagy meleg elől igyekeztek elbújni a nézők, nem hátráltak meg, mindvégig kitartottak. A fák árnyéka oltalmat adott, miként egy ideig a színpad is kitakarta a napot. Jól szórakoztak az újpestiek.
Buszok a Gyerekszigetre
Gyerekek és szülők nagy örömére óránként indult egy kényelmes, alacsonypadlójú fehér busz a gyerekszigetre. Sokan éltek a lehetőséggel, szinte mindig megtelt az utastér. A két órakor induló járat sem volt kivétel ez alól. Az egyik kisfiú édesanyja elmondta, szándékos az időzítés, hiszen ebéd után kellemes programnak ígérkezik a kirándulás. Valószínűleg az utolsó busszal jönnek vissza, habár attól tart az asszony, hogy mindenki akkor indul haza, így nagy lesz a zsúfoltság. Egyöntetű vélemény volt a buszon, az ingyenes járat indítása jó ötlet.
Nem tésztagyár
A tér közepén kopácsolás hallatszott; egy hatalmas termetű kovács, segítőivel mutatta be a szakma fortélyait. Oppenauer Péter Ózdról érkezett, s mint a bemutatott tárgyakból látszik, nem is akármilyen szinten műveli a ritkaságszámba menő mesterséget. Már hatévesen sem lehetett elzavarni őt a nagypapa műhelyéből, ott leste el a fogásokat. Szép karriert futott be, polgármesterek, híres emberek fordulnak hozzá, hogy készítsen el egy-egy reprezentatív tárgyat. Az országos hírű, közel kétszáz kilós kovács határozottan állítja: a tudás mellé erő is kell, mert ez nem tésztagyár!
Táncoló “sómen”
Vérpezsdítő muzsikát játszott a cigány kisebbség együttese, szólt a nagybőgő, dübörgött a dob, így aztán nem csodálkozhatunk azon, hogy a színpad előtt szédületes táncba kezdett egy „vadnyugati kalapos” úr. Forgott, pörgött, hajlongott a zenére az amatőr „sómen”. A következő szám hallatán azonnal váltott: hasra vágta magát, és iszonyatos sebességgel megcsinált harminckét fekvőtámaszt. A tapsból neki is jutott.
Várhatták a virágok
A szép nevű Petőfi Judit szombat reggel elindult újpesti házából virágcserepeket venni, mert az otthoni növények nagyon megnőttek, nem lehetett tovább halogatni az átültetés hadműveletét. A vásárlás megtörtént, már biciklizett visszafele, amikor a Főtér közelében meghallotta a zenét, és meglátta a tömeget. Mondanunk sem kell, hogy az idősödő hölgy a színpadnál kötött ki. Órákig figyelte a műsort, egyre csak tapsolt, várhatták otthon a virágok. Mondja: nagyon tetszik neki a fesztivál, és ha törik, ha szakad, vasárnap is itt lesz.
Ádám Tamás