Guerilla

Kárpáti György Mór első filmje erről az időszakról szól. A szabadságharc már elbukott, de a világosi fegyverletétel híre még nem jutott el mindenkihez, vagy akik értesültek róla, egyelőre nem hajlandóak elhinni. Egy ilyen közösségben játszódik a Guerilla; a felkelők maroknyi csoportja egy erdőben barikádozta el magát, ide érkezik meg a fiatal Barnabás, aki annak idején kibújt a sorozási kötelezettség alól. Az öccse (Vilmányi Benett) vonult be helyette, őt akarja most megtalálni és kimenteni a szülei kérésére. A táborba érve, egy hirtelen ötlettől vezérelve, azt hazudja magáról, hogy képzett katona. A parancsnok befogadja, és feladatot is ad neki, egy újoncot kellene betanítania. A fiúnak tetszik, hogy végre tartozik valahova, ráadásul megismerkedik egy lánnyal is (Mészáros Blanka), aki a sebesülteket ápolja, közte Barnabás öccsét. A fivérek közt alig leplezett rivalizálás kezdődik a lány kegyeiért.

Olyan kosztümös történelmi filmet már láttunk, amelyben a szereplők romantikus hősökként viselkednek – ilyen például a legtöbb, hatvanas években készült Jókai-adaptáció. A Guerilla nézőpontja másmilyen, Kárpáti filmjében hús-vér figurákat látunk, akik pont úgy beszélnek és léteznek, mint a hétköznapi emberek, és pont ezért tud velük a néző azonosulni. Barnabás sem egy tipikus hős, nem vágyik a dicsőségre, sőt eleve irtózik a vérontástól. A Guerilla fő kérdése, hogy mihez kezdjen magával egy háborúban az, aki természetétől fogva be van oltva az erőszak ellen. És van olyan helyzet, amikor a humanizmus hátrány?

A fiatal Váradi Gergely lecsupaszított színészi játékán és Hartung Dávid operatőr hangulatos képein kívül a Guerilla legnagyobb erénye ez az szokatlan, új nézőpont. Izgalmas kérdéseket vet fel a film, de a válaszokat a nézőre bízza.

BS