„Szederinda, szederinda, Fehér szirma öltözz bakacsinba! Jöjj vélem szederinda!” Számtalan gyermekdal és népdal szól erről a növényről, és ezt a nevet kapta a Káposztásmegyeren évek óta rendkívüli sikerrel működő gyermek táncház is. A táncház két vezetőjével beszélgettünk a moldvai népzenéről és a tánc jelentőségéről.
Normal
0
21
false
false
false
HU
X-NONE
X-NONE
MicrosoftInternetExplorer4
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:”Normál táblázat”;
mso-style-parent:””;
font-size:10.0pt;”Times New Roman”,”serif”;}
– A Közösségi Házban havonta egy alkalommal moldvai táncokat, játékokat mutattok be a gyerekeknek. Mit kell tudnunk erről a kultúráról?- kérdeztük Földi Lehel zenészt.
– A moldvai népcsoport az egyik legkeletibb magyar népcsoport. Ahogy a kultúrájuk, hagyományuk, úgy a dallamviláguk is átitatódott a román stílussal, ezért a magyar fülnek először idegenek lehetnek a motívumok. Moldva igazi olvasztótégely: rengeteg kultúra és stílus keveredik. Ha valaki beházasodik egy családba, viszi magával a saját kultúráját, hagyományát, ezért mára több mint ötven-hatvan moldvai táncot ismerünk. Hozzáteszem: a tánc valójában nem a megfelelő kifejezés; az ottaniak ugyanis azt vallják, ők inkább játszani szoktak, hiszen a tánc az urakra jellemző.
– Nekem felcsíki és gyimesi felmenőim is vannak, ezért elég erősen „beleült” a fülembe a moldvai dallamvilág. Rendszeresen járunk moldvai táborokba, ahol a kultúrával ismerkedünk, és gyűjtjük a dalokat. Ragaszkodunk hozzá, hogy autentikusan, az eredeti verziónak megfelelően adjuk elő őket a közönségnek.
– Már elmúltam huszonöt, óvónőként dolgoztam, amikor elcsábítottak egy helyi néptánccsoportba – folytatta Prekler Kata táncos. – Korábban balettoztam, társastáncot tanultam, nem volt idegen a népi tánc sem. Később megszereztem a gyermektánc-oktatói képesítést, így a két hivatást ötvözve a legkisebb korosztállyal kezdtem foglalkozni. Jelenleg a Kőkeház gyermek táncházban, a Kalamajka táncházban, és Káposztásmegyeren mutatom meg a gyerekeknek a népzene szépségeit.
– Mindenkinek szüksége van egy biztos pontra, mivel úgy tűnik, értékválság és gyökértelenség jellemző a világra. A népművészet megadhatja a belső biztonságot. A másik ok az lehet, hogy mostanra ért be az a táncházas munka, amely több évtizede működik Magyarországon. Felnőtt egy generáció, és továbbadják a tanultakat…
– A káposztásmegyeri táncházba a legkisebbek járnak, vannak 1-2 éves gyerekek is.
– Természetesen nekik nem a lépéseket tanítjuk, hanem a rávezető mozgásokat, az alapelemeket, hiszen ekkor, néhány hónapos, néhány éves korban még nem elég fejlett sem a mozgás, sem az egyensúlyérzék. A népi játékok, az akusztikus hangszerek és az énekszó viszont elvarázsolja a gyerekeket. A tánc megszerettetéséhez, elsajátításához a szülő segítsége is kell, hiszen a gyerekek 3-4 éves korukig elsősorban velük, és nem a kortársaikkal játszanak. Az sem baj, ha sokszor „csak” figyel a kisgyerek: nem erőltetünk semmit.
– Régebben csak 30-40 fő járt le szombatonként, ez a szám jelentősen megnövekedett azóta. Káposztásmegyer ígéretes helyszín, nem csodálkoznék, ha tíz év múlva is együtt lenne a közösség. A lakótelepi fiatalok számára hiánypótló az efféle igényes kulturális időtöltés.
– Tapasztalatotok szerint megmarad felnőtt korra is a népzene szeretete?
– Én kilenc évig dolgoztam a vakok óvodájában, ahol hetente két táncházat tartottak – válaszolt Földi Lehel. – Tudom, hogy a zene, a tánc, a játékok óriási hatással voltak a gyerekekre. Végig énekeltek, táncoltak, sőt, kérték is a dalokat. Az alapokat megteremtettük.
– Egyszer egy kétéves kislány kezdett járni az egyik táncházunkba – folytatta Prekler Kata. – Elég sokáig kapcsolatban maradtunk, és tudom, hogy még évekkel később is táncolt. Talán a kamaszkor egy időre elrabolja a gyerekeket, de aztán újra találkoznak a népzenével. Nem táncosokat képzünk, de örülünk, ha azzá válnak. A tánc, a zene hatása a fontos, hiszen pici korban ezen eszközök segítségével tapasztalják meg a gyerekek a világot. A gyerek saját hangja szólal meg, az ő tenyere tapsol, az ő lába dobog a parkettán. A lelket, a szellemet és a testet egyszerre érinti meg a népzene mindamellett, hogy a művészeti élmény sem elhanyagolható. A táncház összehozza a felnőtteket, összehozza a gyerekeket. És előbb-utóbb a legbátortalanabb kisgyerek is megfogja tánc közben egy másik gyerek kezét.