A hosszú ideje Amerikában élő, korábbi remek dózsás labdarúgó nyári szabadságát tölti Magyarországon. Horváth József természetesen a Szusza Ferenc Stadionba is kilátogatott, ahol a régi játszótársakkal, például Tóth András, Juhász Péter, Sarlós András is találkozott. Persze a régi emlékek azonnal előjöttek.
Emlékszem, az első újpesti edzésemen a pályát hó vette körül – mesélte nevetve a vendég. – Véletlen úgy felrúgtam a nagy kedvencet, Bene Ferit, hogy egy hóbuckában landol, de csak nevetett a dolgon. Azt mondta, bármit fizet, ha valamelyik brazil játékost is a hóba segítem, ugyanis nemsokára Dél-Amerikába utaztunk a csapattal. Ott, harmincöt fokot mutatott a hőmérő, persze nem mínuszban.
Minden idők egyik legerősebb lila-fehér csapatában játszott. Elégedett az eredményekkel?
Sorozatban nyertük a bajnokságokat és csodás kupameccseket játszottunk. Celtic, Juventus, Bayern München. Ezeket a meccseket nem felejtem el soha. Csak azt sajnálom, hogy a nemzetközi kupákban a döntő végül nem jött össze.
Mi volt az oka, hogy 1975-ben elhagyta Magyarországot?
A Honvéddal játszottunk és a meccs vége felé összerúgtam Kozma Mihállyal, a bíró nem is ítélt semmit. A meccs után azonban közölték velem, hogy emiatt én itthon az életben nem rúgok többet labdába. A Fegyelmi Bizottság meghallgatott sok embert, a játékvezetőt is, ő is elmondta, hogy nem látott semmi szándékosságot, így nem tiltottak el. Az akkori mindenható úr, Kutas elvtárs mégis kijelentette, hogy el vagyok tiltva hat hónapra.
Tényleg ez volt az igazi ok?
Az egyik, a másik pedig, hogy szerettem volna külföldön is kipróbálni magam. Jól jött, hogy FC Zürich ellen idegenben, becseréltek és jól is ment a játék. Az edzőjük a meccs után, megkérdezte, lenne-e kedvem ott játszani, nekem pedig volt, mondtam, hogy karácsonykor kint leszek. Betartottam az ígéretem. Délelőtt edzést tartottam kicsiknek, délután edzettem az első csapattal, de a FIFA eltiltás miatt meccset nem játszottam, majd egy félreértés miatt távoztam is.
Spanyolország, Németország után a tengerentúlra ment. Amerikában telepedett le. Miért?
Nyolc hónapja voltam Németországban, a Düsseldorf ellen játszottunk, nekem jól ment aznap, a meccset pedig figyelték Amerikából. Nem tagadom, nagyon jó ajánlatot kaptam, amit még úgy is elfogadtam, hogy tudtam, Németországban szerződésszegés miatt nem tudok majd többet focizni. A Rochester Lancers csapatában szerepeltem, én adtam a legtöbb gólpasszt és a második legtöbb gól fűződött a nevemhez.
Mégis váltott…
Nagyon rossz szerződést akartak velem aláíratni a következő évre, és rövid egyeztetés után aláírtam a Washington Diplomatshoz, ahol hét gól mellett 18 gólpasszt adtam az első évben. Ám a második évre megérkezett Cruyff és Wim Jansen, de a Diplomats a holland sztárok hatalmas fizetésének is köszönhetően csődbe ment, így San Josében találtam magam, ahol véget ért a pályafutásom.
Őszintén kérdezem, megérte elmenni?
Szerencsés vagyok, mindenhol kedvelt a közönség és a játékostársakkal is jól kijöttem, nagyon sok emberrel tartom most is a kapcsolatot. Amit elterveztem, civilként is megvalósult. Keményen dolgoztam, sokszor éjjel is, de mindig megéltem. Nyolc hónapom van a nyugdíjig, utána pedig azt csinálok, amit szeretnék. A gyerekek is kint nőttek fel, nagyon jó állása van mind a kettőjüknek. Elégedett vagyok az élettel.
(GG-ujpestfc.hu)