A böjt alatt, a nagyhét közeledtével, a különböző szupermarketek és boltok polcai között járva, elfoghat egyeseket az az érzés, hogy nem látjuk tisztán azt, hogy miként kapcsolódik a nyúl, a tojás, és ezek csokoládés változata a húsvéthoz.
A húsvéti nyúl hagyományának kialakulásáról tudjuk, hogy a szokás német ajkú területekről érkezett többek között hazánkba is. A tojás, ahogy a nyúl is, már az ókor óta termékenységi szimbólum: a nyúl a szaporasága miatt, a tojás pedig az élet kezdetét jelenti.
A húsvét ünnepéhez kapcsolódik a zsidó húsvét, azaz a pészah. A pészahot a szabadság ünnepének nevezik. Jézus is erre az ünnepre érkezett Jeruzsálembe.
A katolikus hagyományban nagycsütörtökön elhallgatnak a templomok harangjai, azt tartják, a harangok Rómába mentek, ott gyászolják Krisztust. Szokás volt ilyenkor kereplővel zajt kelteni, így gondolták elűzni a gonoszt és így helyettesítették a harangokat. Liturgikus szokás a nagycsütörtöki lábmosás. Általában magas rangú egyházi személyek mosták meg ilyenkor tizenkét szegény ember lábát. Elterjedt szokás nagycsütörtökön a virrasztás. Nagypénteken tiltották az állattartással, földműveléssel kapcsolatos munkákat, nem sütöttek kenyeret, nem mostak, és nem fontak. Nagyszombaton véget ér a 40 napos böjt, és újra megszólalnak a harangok. Húsvét vasárnapján a kereszténység legnagyobb ünnepét, Jézus feltámadását ünnepli.
A különböző protestáns felekezeteknek is megvannak a maguk szokásai. A református ember például megőrzi a böjti hagyományokat, de számára nem a külsőségek hangsúlyosak, hanem a belső, lelki felkészülés az ünnepekre. A református kegyességnek évszázadok során része volt a passió előadása és a lamentáció. A református húsvét lényege a Feltámadott Krisztus megtapasztalása.
Örülök, hogy segíthettem a húsvéti ünnepkör megismertetésében.
Kelemen Áron Tamás
Benkő István Református Általános Iskola és Gimnázium