Ódor Zoltán rádió-és írógépgyűjtő nem ismeretlen az Újpesti Napló olvasói előtt. Azt viszont már kevesebben tudják róla, hogy óragyűjtő szenvedélye több mint két évtizedes múltra tekint vissza. Zoltán értékmentő tevékenysége az időmérő szerkezetek gondozásában is tetten érhető: kívül-belül felújítja őket; egyik ismerőse pedig szándékosan nem órásmesterhez fordult – kifejezetten őt bízta meg egy javítással.
Míg a rádiók a tízedik emeleti lakás kisszobájában (néhány darab pedig édesanyja lakásában) találhatóak, a vekkerek és a faliórák a lakás több pontján is fellelhetők. A figyelmes szemlélő már a bejárati ajtó fölött felfedezhet két darabot, míg a legtöbb kiállított vekker – több falióra társaságában – az étkezőben sorakozik.
– Az órák iránti érdeklődésem még gyerekkoromban kezdődött. Kaptam egy karórát, amit hamarosan szétszedtem. Már akkor is vonzódtam a mechanikus szerkezetekhez – idézi fel a kezdeteket. Gyűjtése elsősorban a hatvanas, hetvenes évek régi szovjet és nyugati órái, a hetvenes és nyolcvanas évek LCD quartz órái és a Magyar Optikai Művek (MOM) által készített vekkerek felé irányul. Ezt a megfogalmazást – Zoltán javaslatára – a honlapjáról kölcsönöztük, hiszen nagyon találóan összefoglalja, milyen típusokkal találkozhatunk nála.
A gyűjtő százharminc vekkerórával büszkélkedhet – ezekből az étkezőbe felszerelt polcokon és a konyhaszekrényen láthatunk jó párat. A kollekció kiegészül néhány utazóórával (bennük is van ébresztő), és néhány fali- és ún. kandallóóra teszi teljessé. Ez utóbbiak között ütő- és kakukkos órák is vannak, amelyek „természetesen” külső-belső felújításon estek át, beleértve a hangkibocsátó mechanikus szerkezetek javítását is.
– Sokszor a kosz alól kell kilátni az órát. Fali ketyegők esetében gyakori hogy éveket, évtizedeket állnak, és noha a kiállítás, vásárlás helyén még működnek, otthon felszerelve már nem.
Hozzáteszi: a Piac placcról több órát is vásárolt. Miközben ezeket sorolja, épp egy holland gyártmányú, történelmi, vallási motívumokkal díszített órát akaszt a falra – nem csak a fénykép kedvéért. Ezt az amúgy több tízezer forintot érő példányt szintén ő újította fel, egy másik, kakukkos órát pedig összesen egy hónapig szerelt. Sőt, egyik ismerőse órásmester helyett szándékosan őt bízta meg, hogy hozza helyre legújabb szerzeményét.
Zoltán egyúttal felhívja a figyelmet arra, hogy aki órát szeretne gyűjteni és azt maga nem tudja javítani, annak számolnia kell azzal, hogy meghibásodás esetén a plusz kiadás sokszor akár többszöröse is lehet a vételárnak. (A rugók, alkatrészek beszerezhetőségét pedig mi sem jelzi jobban, minthogy Zoltán is tart otthon néhány „donort”, amiből kiszereli a pótolandókat.)
A rádiók, írógépek mellett az óráknak is külön holnapjuk van. Bár folyamatosan kerülnek föl fényképek, videók, a kollekció több darabot számlál, mint amit az odora.uw.hu honlapon megcsodálhatunk. Emellett, mint gyűjtő, szeretné, ha kedvenc tárgyainak állandó (nem csupán elektronikus) tárlata lehetne.
M. Orbán András