A nyári felkészülés kezdete óta irányítja csapatunkat Jos Daerden, aki húszéves edzői tapasztalattal a háta mögött érkezett a Megyeri útra.
A játékosként belga válogatottságig jutó 58 éves szakember elismeri, hogy legalább öt pont „benne maradt” együttesében, ugyanakkor abban bízik, hogy tavasszal már sokkal eredményesebben szerepel majd az Újpest.
– Eltelt közel fél év, amióta vezetőedzőként ön irányítja az Újpest FC-t. Mi a véleménye az eddigi teljesítményről?
– Természetesen nem vagyok teljesen elégedett. Nem volt sok időnk összeállni nyáron, négy hét után már kezdődött is a bajnokság, erős ellenfelek ellen kezdtünk ettől függetlenül szerezhettünk volna több pontot. Voltak olyan mérkőzések, ahol jól játszottunk, de ez nem fizetődött ki, reálisan nézve legalább öt pont benne maradt a csapatban. A tavaszról előrehozott két meccsre is legalább négy pontot terveztünk, de csak kettőt tudtunk begyűjteni, így egyértelmű, hogy jövőre az őszinél sokkal jobb és eredményesebb idényt kell produkálnunk.
– Még mindig az első négy hely egyike a cél?
– Igen, tartani szeretnénk azt, amit az szezon előtt kitűztünk magunk elé. Nyáron sokan későn, vagy éppen már a szezon közben érkeztek, nem tudott az egész keret együtt készülni. Most ez másképpen lesz, hiszen a márciusi rajt előtt erre bőven lesz időnk. Tudom, hogy milyen sokat jelent az Újpest-szurkolóknak a klub, azért is dolgozunk majd keményen a felkészülés folyamán, hogy tavasszal az elvárásokhoz méltóan tudjunk szerepelni.
– Csapatrészekre lebontva mi a véleménye a mutatott teljesítményről?
– Ebben a formában külön inkább csak a kapusokról beszélnék. Ezen a poszton már nyáron „megvoltunk”, Balajcza Szabolcsot az NB I legjobb kapusának tartom, de a három fiatalabb kollégájáról is csak jókat tudok mondani – edzéseken, a Ligakupában vagy éppen a második csapatban ők is bizonyították képességeiket. Mezőnyben nem szeretnék kitérni egy-egy csapatrészre, hiszen poszttól függetlenül mindenkinek megvan a saját szerepe mind védekezésben, mind támadásban. A szervezettség, tudatosság szempontjából nagyon fontos az összeszokottság, most az a legfontosabb feladat, hogy a felkészülés alatt végleg „összeérjen” a csapat.
– Hogyan alakul majd a csapat felkészülési programja?
– Minden játékos személyre szóló edzéstervet kapott a szünetre, a Megyeri úton pedig január 10-én találkozunk újra. Az első héten tesztek és rávezető edzések lesznek, majd a bajnokság kezdetéig kétszer is Törökországba utazunk edzőtáborba. Január 15. és 26. között még a fizikai felkészítésen lesz a fő hangsúly, február 5. és 15. között pedig már inkább a taktikai elemek begyakorlásán.
– Mennyi edzőmérkőzést tervez az előszezonban?
– Az első edzőtáborban kettőt, a másodikban pedig hármat, valamint a bajnokság előtt is szeretnék még két meccset játszani. Mindenképpen erős, minőségi ellenfelek ellen szeretnénk pályára lépni.
– A héten Toricska Rajmond kapott szerződést a klubtól a fiatalok közül, aki elmondta, hogy januárban az első csapattal kezdi a felkészülést. Várható még változás a keretben?
– Nem tervezünk nagy változásokat, az a cél, hogy együtt maradjon és fejlődjön az egész keret. Folyamatosan figyeljük a fiatalok fejlődését, ahogyan ősszel Horváth Richárdnál, most Toricska Rajmondnál is azt éreztük, hogy megérett erre a lépésre. Azt se felejtsük el, hogy a csapattal együtt kezdheti a felkészülést Lázár Bence és Simon Krisztián is. Igaz, hogy Krisztián már játszott ősszel, de kilencven percen keresztül csak a Pécs ellen tudtam rá számítani, most azonban teljesen egészségesen dolgozhatja végig a felkészülést. Kettőjük visszatérésével például már sokkal több variációs lehetőségünk lesz a támadósorban, mellettük pedig remélem Bavon játékával is számolhatok januártól. Ugyanakkor Barczi Dávid és Szokol Zsolt jövőre a második kerettel kezdi meg az edzéseket, de ez nem azt jelenti, hogy előttük végleg bezárult volna az első csapat öltözőjének kapuja.
– Hogy érzi, az elmúlt közel fél évben sikerült beilleszkednie a magyar labdarúgásba?
– Minden nemzet edzői kicsit más módszerekkel dolgoznak, de ettől már szerencsére nem fél senki, hanem igyekszik mindenki tanulni a másiktól – egy pillanatig sem éreztette velem senki, hogy „idegen” vagyok. A focin kívül pedig igyekszem megismerni a magyar kultúrát és nyelvet is. A feleségem egy hónapja elkezdett magyarul tanulni, néhány órán már én is túl vagyok – elsősorban persze leginkább a labdarúgással kapcsolatos szavakat tanulgatom. Dolgoztam már külföldön, de őszintén mondom, hogy eddig itt Újpesten érzem magam a legjobban.