Huszonöt éves a Babits Gimnázium. A négy és nyolc osztályos képzést nyújtó középiskola diáksága szeptember 9-én, pénteken este közkívántra ismét előadta – ezúttal szabadtéren, az udvaron, a La Mancha lovagja című zenés darabot. Az előadás felvezetője volt a jubileumi tanévnek. Minderről dr. Kövesdi István igazgatót kérdeztük, aki 24 éve tanít a gimnáziumban.
– A tavaszi sikersorozat után hogyan lehetett az előadást „átmenteni” szeptemberre?
– Oly módon, hogy már márciusban, fél év kemény munka után, kimunkált előadással, 62 lelkes diák állt ki az Ady Endre Művelődési Központ színpadára. Négyszer idézték meg Don Quijote-t, mind a négyszer teltházas nézőtér előtt. A szereplők augusztusban és szeptember elején is próbákat tartottak, nem feledték a szeptemberi ráadás előadást, amelyet már nagyon vártak a diákok, közöttük a tanévet most kezdő ötödik és kilencedik évfolyamosok is.
– A diákszínházi produkcióknak hagyománya van a gimnáziumban…
– A gimnáziumban az első perctől kezdve vannak hagyományai a színjátszásnak. Munkatársaim a diákokkal már akkor törték előadásokon a fejüket, amikor a drámapedagógiai még nem volt ilyen hangzatos. Az iskola színpadán – a teljesség igénye nélkül –Petőfi A helység kalapácsát, Dürenmatt Fizikusok című drámáját, Shakespeare: Szentiván éji álom előadását, avagy a Laodameia-t játszották el a diákok. Később tanulóink a zenés darabok felé orientálódtak, így a Padlás, A Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról, az István, a király, a Dzsungel Könyve, majd legutóbb a La Mancha lovagja került sorra. Kiléptünk az iskola kapuján is, igazi színház élményt nyújtottunk több ezer újpesti gyereknek, miközben a mi diákjaink és családtagjaik számára is rendeztünk előadásokat. Ezek sokszereplős darabok, megmozgatták az egész iskolát.
– Miként vállalkozhat ilyen produkciókra egy iskola?
– A helyben bemutatott produkciók során a szülőkre, tanár kollégákra és természetesen a lelkes diákokra számíthattunk. Kellenek persze ehhez a munkához „megszállott” pedagógusok és diákok. Amikor már az Ady-ba vittük el a produkciót, támogatókat kellett keresnünk és találunk. Újpest Önkormányzata elismerését jelentette, hogy segítették a tavaszi előadásokat is, „megvásárolták” az újpesti diákoknak. Mások a hangosításban, a jelmezek varrásában, díszletkészítésben segítettek, de nagyszámban kapcsolódtak be az előkészítő munkába és a lebonyolításba volt diákjaink is. Segítségük jelentős költségmegtakarítást is jelentett, hiszen a színpadot, a hangosítást és a fénytechnikát így kedvezményesen tudjuk bérelni. Külön öröm, hogy a lelkes szervezőket az önkormányzat egy évvel ezelőtt Újpest Gyermekeiért–díjban részesítette. De visszatérve a jelenhez: a szeptemberi előadás már a ráadás.
– Mivel készülnek a jubileumi tanévre?
– Minden iskolai rendezvényünket áthatja majd az jubileum. Formálódik a 25. jubileumi évkönyv, amelyet a novemberi Babits-napra szeretnénk megjelentetni. Tervezzük az alapítók tantestületi „értekezletének” összehívását. Június elsején pedig nagy szabadtéri táncos-zenés rendezvényt szervezünk az udvaron a korábbi iskolai zenekarral, Gönczi Gáborral, Csikós Balázzsal, azaz a Smile együttessel. A szeptemberi tanévnyitón köszöntöttük Kolbergné Bráder Zsuzsa tanárnőt és Käfer Ferenc tanár urat, akik az iskola saját alapítású díját, a 25 éves munkáért elismerést vették át.
B. K.