Nem fért be az újpesti labdarúgócsapat legendás csatársorába, így hátvédként lett 24-szeres válogatott. Olimpiai ezüstérmes, Európa-bajnoki negyedik, hétszeres magyar bajnok. Juhász Péter augusztus 3-án töltötte be 75. életévét.
A születésnapos Juhász Péterrel a Nemzeti Sport munkatársa pályafutásának néhány fontos állomását elevenítette fel – kezdve onnan, hogy a csatársorból került a védelembe.
– Sohasem voltam védő, a REAC elődjében, a XV. Kerületi Vasasban kezdtem csatárként, viszont az Újpest csatársorába csak akkor lehetett volna bekerülni, ha egyikük meghal.
Mégis támadóként mutatkozott be 1968-ban 19 évesen a Bp. Honvéd ellen (2:1), a bal szélen kapott helyet Fazekas László, Göröcs János, Bene Ferenc, Dunai Antal. Egy hét múlva a Megyeri úti stadion világításavatóján a Vasas ellen (3:0) gólt fejelt, gólpasszt adott, a harmadik gól előtt pedig előle szedte fel a labdát kézzel Kenderesi István a tizenhatoson kívül, a szabadrúgást Solymosi Ernő bevágta. A csatársor így állt fel: Juhász, Göröcs, Kuharszky Béla, Dunai II, Nagy László. Ám nem volt egyszerű helyzetben (ahogyan Baróti Lajosnak fogalmazott, szálkás lett a feneke a kispadtól…), mire az edző kitalálta, legyen hátvéd. Idővel olyannyira jól ment, hogy Hoffer József szövetségi kapitány beválogatta a legjobbak közé, 1971. április 4-én Bécsben az osztrákok ellen bedobta a mély vízbe. Nem vallott szégyent a Bene Ferenc két góljával 2–0-ra megnyert találkozón.
– Hoffer-bébinek hívtak. Arra vagyok a legbüszkébb, hogy az egykor hatalmas példányszámban megjelenő Hétfői Hírekben Bozsik József is megdicsért.
Az olimpiai ezüstérem felé vezető úton a csoportkörben 2–2-re végeztünk Brazíliával, az ellenfél 2–1-re vezetett, a 84. percben Juhász mintegy 22 méterről egyenlített.
– Nem lett volna sima az utunk a fináléig, ha nem varrom be…
Karrierje azonban nem teljesedett ki. Mindössze 27 évesen megsérült a Tűzoltó Dózsa elleni edzőmérkőzésen. Letapadt a lába, és a jobb térdében minden szétszakadt. Igaz, előtte történt egy s más: a válogatott szövetségi kapitánya, Illovszky Rudolf egy edzőtáborozás során félreértette, azt hitte, vele tiszteletlen, holott az ultipartiban a lapjárást minősítette csúnya szavakkal. Elcsépelt történet, a mester nem nevezte a svédek elleni keretbe.
– Amikor megtudtam, nem lehetek ott a Népstadionban, tényleg káromkodtam! Azt mondtam magamban, bebizonyítom, én vagyok a posztomon a legjobb, edzettem keményen, meggyőződésem, ha a tűzoltók elleni edzőmeccsen nem játszom akkora elánnal, nem sérülök meg. És ami a legnagyobb baj, akkoriban a sportorvoslás nem állt azon a szinten, mint manapság, a lényeg, a lábam sohasem lett a régi.
S hogyan vélekedik a 75. születésnapja kapcsán?
– Bevallhatom, anno hetvenöt válogatottságot céloztam meg, ha nem sérülök meg, megvan – azt legalább elmondhatom, a hetvenötöt betöltöttem.
GG