Az alábbiakban közöljük az 1918. sz. Xántus János Cserkészcsapat beszámolóit az idei nyári cserkésztáboraik élményeiről.
A Clarisseum falai között
Idén június 17-20-a között először került megrendezésre az újpesti 1918. sz. Xántus János Cserkészcsapat saját kiscserkésztábora. Hogy ez pontosan mit jelent? Nem mást, minthogy elég 1-4. osztályos tanuló gyűlt össze a cserkészévek során a csapat berkein belül ahhoz, hogy érdemes volt a korosztályhoz illő, önálló tábort szervezni.
Eme mérföldkőnek számító esemény leginkább ebben a három szóban foglalható össze: riszál, hangerő, energia. Most pedig vegyük is sorra őket a tisztánlátás végett.
Riszál. Talán önmagában semmit mondó, de ha így hallod: riszálom, akkor garantáltan a következő gondolatod az, hogy úgy is úgy is. Nos, ez a tábor szervezőivel sem volt másképp, így a tábor kerettörténetéül a Madagaszkár című animációs film szolgált. Ez megadta az állati alaphangulatot.
Hangerő. Ha már szó esett az állatságról, akkor ez sem elkerülhető. Habár helyszínül a Clarisseum szolgált, ahol tekintettel kellett lennünk az aktív hitéletre, a falak szerencsére mégis elég vastagnak bizonyultak. Így tehát a játékok, versenyek és közös éneklések során gond nélkül mindenki kiereszthette a hangját. S hogy ne maradjon kétségek között senki: ezt a gyerekek örömmel meg is tették. De persze az elcsendesedésnek is megvolt a maga ideje, például mikor részt vettünk a misén, vagy az úrnapi körmeneten.
Energia. Fiatalos vezetői gárda vett részt a tábor szervezésében és lebonyolításában, akik kreatív ötleteikkel és fizikai erejükkel is hozzájárultak a sikerhez. A táborozók mindezt csak tovább fokozták. A strandon. A parkban. Az ebédlőben. Mindenhol. Azonban, hogy őszinték legyünk, erre szükségük is volt, hiszen a zsúfolt napirendben nem sok hely maradt a pihenésre. Emellett volt próbázás is, így sok ifjú tag szerzett magának cserkésznyakkendőt, miután sikeresen adott számot ismereteiről népmesék, népdalok, és olyan cserkésztudás terén, mint például az alaki ismeretek.
Rázásként csak annyit mondhatok: az tudja igazán milyen volt valójában a tábor, aki részt vett benne. Kérdezzétek őket bátran! Elvégre olvashattok róla, hallhattok felőle, nézhettek képeket a programokról, de úgy az igazi, ha átélitek.
Nikóca mb. őv.
Drégelypalánkon, az irodalom és a történelem bűvöletében
Cserkésztábor? Naná! Időpont? Július 4-11. Helyszín? Drégelypalánk. Téma? Ő… Irodalom! Történelem! Mindkettő!
„Felhőbe hanyatlott a drégeli rom,
Rá visszasüt a nap, ádáz tusa napja”
Arany János Szondi két apródjának balladája szolgált ihletül az idei tábor kerettörténetének megalkotása során az újpesti 1918. sz. Xántus János Cserkészcsapatnak. A helyszín miatt kézenfekvőnek bizonyult ez a mű. Azonban, ha egyszer beindul a banzáj… Addig feszegettük a határokat, amíg a tábor kereteit végül a török-magyar korszak adta. Még saját várunk is volt a sátorok hadserege által körülvéve, két kerítéssel elválasztva a vidáman legelésző tehéncsorda mellett.
Jogos lehetne a felvetés, de nem, most vár alatt nem a Drégelyvárat értem, hanem egy ex honvédségi épületet a napsütötte puszta közepén. És habár azt hihetnétek, hogy legnagyobb ellenségünk a törökök serege volt, csalódást kell okoznom.
A perzselő forróság és viharos szél idén sokkal jobban megtépázta, nos, nem a magyarokat – szerencsére –, hanem a lakhelyükül szolgáló sátrakat. Ezt követte a darazsak garmadája. Így tehát a törökök csak a dobogó harmadik fokán állhattak.
Ami a programokat illeti, sok rendhagyó elem volt, viszont eddig nem látott eseményekre is sor került. Szokásosnak számított például a rendkívül népszerű méta, az agymozgató cserkészkvízek, az ügyességi vetélkedők, az éjszakai őrség, az őrült záróbuli, vagy a hangulatos tábortüzek. Ezek mellett az irodalom is végig jelen volt, elvégre, ha valaki elhagyott valamit, az minimum egy saját versért cserébe kaphatta vissza. Nem mondom, hogy rendetlenek voltunk, de meg sem próbálom összeszámolni, hogy hány lírai alkotás hangzott el az alatt a néhány nap alatt.
Újításként volt jelen azonban egy egészségügyi oktatás a MESZK jóvoltából, egy vadászbemutató a helyiek révén, illetve részt vehettünk a Szondi várjátékokon, miután megmásztuk a lábzsibbasztó magaslatot egészen a várig. A személyes kedvencem viszont mindezeknél szerényebb program volt, kis eszközigénnyel. Nem kellett hozzá más, csak egy vastag kötél, egy nehéz teherautó, és sok ember. Valóban. Azt hihetnétek, hogy a kötélhúzás már kiment a divatból, de nincs is jobb azt hallgatni győzelmi mámorban úszva a másik csapattól, hogy „Csak azért nyertetek, mert csúszott a fű”. Rendben. Akkor most lássuk, ki tudja gyorsabban elhúzni a nem éppen pehelysúlyú teherautót!
Zárszóként Arany idézete remekül érzékelteti a cserkésztábori programok által okozott energiák elszabadulását, miközben az egész természetközeliségéről is gyönyörű képet fest:
„Szemközt vele nyájas, szép zöld hegy-orom,
Tetején lobogós hadi kopja.”
Nikóca mb. őv.
(Fotók: 1918. sz. Xántus János Cserkészcsapat)