, ,
  •  
  •  
  •  

Három esztendő után léphet ki újra az Újpest FC a nemzetközi porondra: a lila-fehérek csütörtökön este a Vaduz ellen lépnek pályára a Szuszába, az Európa Konferencia Liga második selejtezőkörében. Michael Oenning óvatosan fogalmaz a találkozó előtt, de a vaduziak sem kivont karddal rontanak majd nekünk.

Mint már többször is írtuk: van mit kiköszörülnie az Újpestnek a lichtensteini ellenféllel szemben. 2006 júliusában még az UEFA-kupában találkoztunk velük, és a klub történetének egyik legnagyobb szégyenét hozva 4-0-ra le is győztek minket.

Erről a két csapat sajttájékoztatóján egyetlen szó sem esett, sokkal inkább az eddigi felkészülésre helyezte a hangsúlyt a két mester, nem mellőzve a szokásos udvariaskodást sem.

Fotó: Újpest FC 

Kiderült, hogy a klubnak nincs kifejezett elvárásra a nemzetközi szereplés kapcsán, de a csapat szeretne minél tovább versenyben maradni, ezt Michael Oenning, az Újpest menedzsere mondta. Kitért persze az új játékosokra is.

– Vianával nagyon elégedett vagyok, és Diaby is meggyőző volt a felkészülési szakaszban, de ő még nagyon fiatal, adhatunk neki időt bőven. Azzal egyébként nem értek egyet, hogy mi lennénk a párharc kifejezett esélyesei, a transfermarkt szerint például értékesebb a Vaduz kerete a miénknél. De szeretnénk ott folytatni, ahol abbahagytuk az előző szezont, és jó játékkal megörvendeztetni a szurkolóinkat.

A csapatkapitány Simon Krisztián elmondta, személy szerint nem örül annak, hogy már nem lehet az idegenben szerzett több góllal számolni, ezt a szabályt ugyanis éppen most törölték el.

Fotő: Újpest FC

– Ennek ellenére is szeretnénk örömet okozni, szerintem komoly fegyvertény lesz, hogy mi nézől előtt játszhatunk majd holnap este, míg jövő csütörtökön nézők sem lehetnek majd a visszavágón. Ebből mindenképp szeretnénk előnyt kovácsolni, pláne a szurkolóink kedvéért – fogalmazott az Újpest hetes számú karmestere.

Egyáltalán nem biztos, hogy könnyű párharc lesz, de a csapat minél több szurkolót szeretne látni holnap a Szuszában, és el is kél a biztatás. De vajon elég lesz-e ennyi…?