Hosszú évek óta a Horváth Cukrászda törzsvendége Csatári Ottó iparművész. Kitartó látogatásaival kiérdemelte, hogy a tulajdonosoktól állandó törzshelyet kaptak barátaival, majd egy egészen különleges gesztussal lepte meg a cukrászda vezetése.
Régen, hosszú évtizedekkel ezelőtt külön kultusza volt a kávéházaknak, külön rituáléja az ottani életnek, rangja a törzsvendégeknek. Írók, művészek foglaltak helyet a törzsasztaloknál, akiket kitüntető figyelmességgel, apró szívességekkel halmoztak el a tulajdonosok.
Csatári Ottó és barátai azóta járnak a Horváth Cukrászdába, amikor az még a szomszédos pavilonsor végén, egy kisebb helyiségben üzemelt. Kissé megfogyatkozott baráti körrel, de az iparművész az új helyre is követte a cukrászatot. Amikor az Attila utcai tömb végén megnyílt az exkluzív, háromszintes üzlet, az üzlettulajdonos Horváth Ferenc felesége, Pannika áthívta a társaságot és egy meghitt sarokra mutatott.
- Mivel kedvelt régi törzsvendégeink, szeretnénk megajándékozni önöket valamivel. Holnaptól egy kanapé áll majd ott, amelyet csak ez a társaság használhat – mondta az üzletvezető.
Másnaptól valóban ott állt egy kényelmes, bőrhuzatú garnitúra, amire még egy szép tábla is került: foglalt. A társaság szóhoz sem jutott a meglepetéstől.
- Azóta figyeltem, kerestem, hogy mivel hálálhatom meg ezt a gesztust a tulajdonosoknak. Terveztem és készítettem nekik például névtáblát, amit a pincérek kitűzhettek, de egy napon végre eljött az én időm – mondja Csatári Ottó.
Idén tavasszal a Horváth Cukrászda igen drága cukrászgépében elromlott egy nehezen pótolható alkatrész. A hírt szomorúan osztotta meg törzsvendégeivel Panni asszony, Ottó pedig, aki kifejezetten kihívást látott a feladatban, rögtön felajánlotta, ha tud, segít. Napokon keresztül dolgozott az alkatrészen, míg végül sikerült elhárítani a problémát. Szerették volna kifizetni a munkáját, de kedvenc törzsvendég nem engedett, örült, hogy ő is adhatott valamit. Ezúttal a cukrász házaspáron volt a hálálkodás sora. Panni asszony egy nap azzal állt Csatári Ottó elé:
- Aki az én férjemnek örömöt szerez, annak én is a kedvét keresem – mondta, majd odafordult a főpincérhez. – Laci, a mai naptól, amíg él, az úr a vendégem egy kávéra – utasította a főurat.
- Hihetetlenül meghatódtam, könnybe lábadt a szemem ilyen kedvességtől, ekkora ajándéktól. Nem jellemző napaság ez a hozzáállás, igaz alig akadnak már törzsvendégek is – teszi hozzá Csatári úr.
G.R.