A gyerekkor nagy szerelmi fellángolásai igazából az általános iskolában kezdődtek. Igen, az Attila utcában. Elvégre hatévesek lettünk, némelyikünk hét, hát éppen ideje volt bizakodva nézni a jövőbe és elgondolkodni a párválasztáson.
Kezdetben Halász Tündéért rajongott minden fiú, és azért vetélkedett, hogy tanítás után vihesse legalább egy darabon Tünde – amúgy elég ronda – aktatáskáját. A ”hölgy” pedig vonult, élvezve sikerét, és hangulatától, pillanatnyi szimpátiájától függően váltogatta a táskavivőket.
Moldova az életben kevéssé volt sziporkázó, mint a szatíráiban, inkább figyelt bennünket, szemlélődött, keveset beszélt. (Mondta is anyám, hogy egyszer még felbukkanunk valamelyik novellájában.) Egy kedves anekdotát azért elmondott Veres Péterről! A sokadik születésnapjára fogadást adtak a parlamentben. Ott volt mindenki, aki számított. Poharak csendültek, köszöntők zengtek, mindenki dicsérte Péter bácsit, válogatott, díszes szavakkal.
Amikor végére értek, megszólalt az ünnepelt. „Annyi szépet és jót úgyse tudtok elmondani rólam, mint amennyit én gondolok magamról!” Halász Tündével még jó ideig tartottuk a kapcsolatot, jó kis összejöveteleket tartottunk náluk, a Szülőotthon melletti villában. Akkor egy végzős joghallgatóval járt. Nővére, Csilla pedig egy ifjú foci-játékvezetővel, de ők nem sokat voltak otthon. Csak elköszöntek, amikor indultak valahova. Ez után Lajos behozta kancsóban a bort és elővette a gitárt. Irredenta dalokat énekelgetett, mi vele együtt, mert lassanként megtanultuk tőle a szövegeket. „Somogy megye kellős közepében”, „Szél űzi széjjel a fellegeket” „Muszka földön lassan jár a posta”, de azért volt olyan is, hogy „Karcsú rózsabimbóágat cukros mandulába mártat”, a versszak meg úgy zárult: „hogy, s mint csinált meg jó apád, azt úgy tudom, mint te”.
Ha a Halász-villa nem mélyen hátul van a kertben és a „műsor” külső füleknek is hallhatóvá vált volna, akkor lehet, Lajos nem szerzi meg diplomáját, és velünk is elbeszélgettek volna bizonyos elbeszélgetők. De, becsületünkre legyen mondva, nem szervezkedtünk a fennálló államrend megdöntésére.
Tünde később egyetemet végzett, műfordító lett, dél-amerikai, latin-amerikai irodalmat fordított. Nagyszerűen. Garcia Marquezt is! Mást, illetve többet nem tudtunk róla. Nem él. Öngyilkos lett. Halász bácsi országos hírű, ha nem nemzetközi hírű rózsakertész volt. Nemesített két gyönyörű rózsafajtát. Az egyiket Halász Csillának, a másikat Halász Tündének nevezte el.
Réti János