Kézművesek, babaringatók, Mikulás a Városházán

A földszinten kellemesebb a hőmérséklet, andalító karácsonyi muzsika szólt, a lift előterében, a feldíszített lépcsőházban „terített asztal” várta sok-sok kellékkel a kézműves foglalkozásra érkezőket. Átellenben egy berendezett sarok utalt a 11 órakor kezdődő szenzációra: a Mikulással történő fotózásra. 

A kézműves foglalkozást szombaton a Karinthy Frigyes Általános Művelődési Központ segítette. Vicze Ágota, a Karinthy Frigyes ÁMK Általános Iskola rajztanára korán érkezett, ezúttal a gyertyakészítés kellékeivel. Amíg felszabta a lapokban lévő méhviaszt, a tervezett programról kérdeztük.

– Mára gyertyakészítést terveztem, de papír, színes szalag, ragasztó is van nálam, mindenki kedve szerint alkothat bármilyen karácsony díszt – mondja, miközben megcsodáljuk a múlt heti kézműves foglalkozás eredményeként a városháza folyosóját díszítő gyermekalkotásokat. A girlandon apró képecskék, piros csizma, egyéb dísz utal a gyerekek munkájára, a közös díszítés örömére.

Korán van még, éppen 9 óra, s Vincze Ágota biztos abban, ezen a szombaton is sokan jönnek el a Városházra, a kézműves foglalkozásra. A méhviaszból készült gyertyácskák szalaggal, fenyővel, üveggömbbel díszítve kedves, saját kezű alkotások, ajándékok lesznek, amelyben benne van maga az ajándékozó, a készítő.

– Mi a titka a kézműves foglalkozások reneszánszának? – kezdjük a beszélgetést.
– Talán az együtt töltött idő szépsége, az alkotás boldogsága – mondja a tanárnő. Tapasztalom, hogy az általános iskola felső tagozatán tanulva kevesebb idő jut a játékra, kézműves alkotások elkészítésére. Ezekre csak plusz időt szorítva nyílik lehetőség.  Ha egy programnak, mondjuk játszóháznak, van kézműves „sarka”, mindjárt megtelik érdeklődőkkel.  Ez életkori sajátosság, amelyhez szorosan kapcsolódik a rajz, a vizuális látás, s a saját alkotás. Ha ide eljön az iskolás, újra játszhat és láthatóan élvezi is, hogy teremt valamit.  Különleges élményben, sőt sikerélményben lesz része. Sokszor tapasztalom, hogy az anyukák arca ellágyul, saját kislánykorukba repíti vissza őket az közösen eltöltött idő.

 Fotós kollégámmal ugyanis megtapasztaljuk a tanárnő által elmondottak igazát, a beszélgetés közben olyat csinálunk, amit életünkben még nem: gyertyát. A méhviasz lapot feltekerjük, majd piros és zöld színnel díszítjük.  Egészen jól sikerült, állapítjuk meg, és büszkén tesszük el táskánkba a saját kezű alkotást. Megvan a „vásárfia”.

Közben befutnak az első kézművesek.  Ovis korosztály és több  tini lány foglal helyet az asztalnál.  Örülnek, hogy gyertyázás lesz.
–  Ágotától megtudjuk, a viasztechnika egy újra felfedezett technika. Viaszlapocskákból dolgozunk, előre elkészített elemekből. A viaszanyag nagyon rugalmas, jól alakítható.  A gyertyákat ki-ki kedvére díszítheti, kis szalaggal, színes viasz csíkkal varázsoltunk ünnepivé.

A két ifjú hölgy határozott elképzeléssel jött, a téren vásárolt mohakoszorúra készítenének négy gyertyát.  Lucskai Szabina és Tokodi Debóra láthatóan magabiztos mozdulatokkal teker, szalagoz, köti a masnit. –  Imádunk kézműveskedni mondják egyszerre a barátnők, akik a Csokonai gimi 7. b. osztályosai.

Tóth Rebi éppen zöld színű gyertyát készít. Szülei a kistesóval a Ringató foglalkozáson vannak, ő a nagylányos elfoglaltságot választotta.

A kicsik anyuka segítségével és Ágota tanárnő útmutatásával haladnak. A kis kezek kis gyertyát tekernek, tetszik nekik a móka. Anna és Alexa kicsi koruk óta szeretnek vágni, hajtogatni – tudom meg Pákh Anikótól, az anyukától. A három és ötéves apróságok tényleg ügyesek: a kézműveskedést nem lehet elég korán kezdeni.

A városházi hosszú asztal forgószínpaddá válik, a három órán át tartó eseményen sokan megfordulnak. A megkezdődő Miklulás fotózás még erősít a forgalmon, az izgalomtól kipirult arcú kisgyerekek nem is tudják, hová menjenek előbb. A Mikuláshoz, vagy a kézműves csodákhoz. Ez utóbbinál mintha egy kosár szaloncukor is lenne jutalmul…

– B. K