Kiemelkedő kórházi siker Újpesten

  •  
  •  
  •  

Kisebb költség, jobb ellátás, ápolókat is kímélő megoldások az új inkontinencia-ellátási programban.

Egy egészségügyi modell sikeres helyi megvalósításában a cél nem lehet más, mint a betegellátás egyértelmű javítása és az adóforintok jobb felhasználása. A siker kulcsa most is a betegközpontúság és az egységes ápolási folyamat, valamint a személyre szabott, összköltség szemléletű ellátás megvalósítása volt. Az újpesti Károlyi Sándor Kórházban nemrég lezárult próba (pilot) projekt célja az inkontinencia ellátásban az életminőség pozitív megváltoztatása mind a szakdolgozók, mind pedig az ápoltak körében, az eddig rejtve maradó többletköltségek, esetleges hibaforrások feltárása, és az ellátás alacsonyabb összköltségen történő biztosítása voltak. Az eredményekről ma számoltak be a kórházban tartott tájékoztatón.

Az inkontinencia (széklet és vizelettartás zavara) az egyik leggyakoribb és legkomolyabb ápolási feladat a fekvőbeteg intézményekben, az újpesti Károlyi Sándor Kórházban csak pelenkára évi 9,3 millió forintot költenek!

Ha megvizsgáljuk az inkontinencia intézményi ellátásának költségszerkezetét maga a közvetlen pelenka költség – azaz a beszerzett pelenka ára – minimális a teljes kórházi kontinencia gondozási kiadáshoz képest. Az összköltség kétharmadát, az olyan „járulékos költségek” teszik ki, mint a nem megfelelő termékválasztás miatti gyakori pelenkacsere, vagy a szivárgás miatti ágyneműcsere és extra mosatás, valamint a bőrproblémák kezelésének költsége. A kórházakban „keletkező” használt pelenka (mivel az veszélyes hulladéknak számít) kezelési költségei már önmagukban is felülmúlják a pelenka beszerzési kiadásokat.

A munka a helyi sajátosságok felmérésével – naponta képződött hulladék mennyisége, a szennyes textília súlya, inkontinencia termékek felhasználása beteg/nap alapon stb. – kezdődött. A következő héten az ápolási személyzet betanítására került sor. Ennek során a program koordinátor segítségével először elméletben, majd a gyakorlatban is elsajátították az osztály dogozói a személyre szabott inkontinencia ellátás szabályait és praktikáit. Az osztályon e területen is bevezették a keret alapú gazdálkodást, a személyre szabott ellátási tervet és a dokumentált ápolási folyamatokat.

A kapcsolódó szakmai irányelveket szem előtt tartó, a betegek valós rehabilitációs szükségletei szerint differenciáló gyakorlat megvalósításával számos kézzelfogható eredményt értek el a munkatársak az intézmény Krónikus belgyógyászati Osztályán.

Az egy betegre eső átlagos pelenka felhasználás 10 százalékkal (3,4-ről 3,1 darab/napra) csökkent, ezzel párhuzamosan a képződő hulladék mennyisége is 5 százalékkal mérséklődött. Egytizedévvel csökkent az ápolási személyzet inkontinencia ellátással töltött átlagos napi ideje is, így – a pelenkacserék számának csökkenésével együtt – a betegeket is kevesebb „vegzálás” érte.

A betegek valós szükségletei szerint differenciáló gyakorlat leglátványosabb eredménye a szivárgások csökkenése, a (nagyrészt a helytelen eszközhasználatnak köszönhető szivárgásokból) keletkező mosodai szennyes mennyisége több mint negyedével (26%) mérséklődött a kísérlet ideje alatt.
A konkrét számokat tekintve elmondhatjuk, hogy az inkontinencia ellátás napi költsége ellátottanként (munkabér költség nélkül) a kísérlet előtt 1096 forint, utána viszont csak 857 forint volt, a spórolás mértéke 22%!

Mindezzel csak a kísérletet végző osztályon (239 HUF megtakarítás/beteg/24 óra/ => 37 betegre 1 évben) 3,2 millió forint éves megtakarítás érhető el, ha pedig az ápolási osztályokon kezelt inkontinens betegekkel számolunk (kb. 100 beteg/év), akkor az intézményi szintű megtakarítás 8,6 millió forintra is rúghat évente. A fenti gyakorlat bevezetése az ország összes fekvőbeteg és szociális ellátásban érintett intézményében összességében évi 10 milliárd forint megtakarítást eredményezne!

Mi kell ehhez az eredményhez? – Mindenekelőtt szükség van egy modern inkontinencia eszköz (pelenka, betét) választásról szóló szabványra – az ISO 15621 szabványra –, és annak a következetes, rutinszerű alkalmazására a kórház beszerzésén át a betegágy melletti teendőkig.

Fontos kiemelni a projektben részt vevő munkatársak szakmai áldozatkészségét, ami mindig nélkülözhetetlen, ha egy új rendszert kell kipróbálni, betanulni – hangzott el a tájákoztatón.