Tavasszal járt nálam dr. Kovács Ivánné a Városvédő Egyesület elnöke és akkor merült fel a gondolat, hogy az egyesület tagjainak mutassuk meg a „kiscipő” gyűjteményemet.
Az egyesület több tagja nemrégiben megtisztelt látogatásával. Jó érzéssel tölt el, azt tapasztaltam, aki eljött, nem csalódott. Mivel a klub kirándulásairól rendszeresen készül beszámoló, most engedjék meg, hogy úti beszámoló, egy meglátogatott műemlék leírása helyett röviden én írjak erről a kedvtelésről.
Hogy kezdődött?
Majd harminc éve jutott eszembe: valamit kellene gyűjteni: kávéscsésze, pálinkás pohár, kétalakos kisplasztika és más egyéb között nem tudtam választani. Akkor, 1984-ben, kaptam egy keleti fém papucsot, ami cigaretta és hamutartó. Már volt bolgár cserép-bocskor, lengyel fa-faragás- bocskor. Innen az ötlet: gyűjtök cipőnek látszó tárgyakat. Eleinte örömmel vásároltam az itthon kapható kulcstartó, virágváza, stb. kiscipőket, de hamarosan kiderült nincs nagy választék. Szerencsémre időközben családom, barátaim kedvet kaptak a cipő-vadászathoz, és utazásaik során, ha láttak valami nekem valót, megleptek vele. Nagyon sok emberre gondolok hálával. Így nőtt az állomány.
Ma (kerekítve) 2000 kiscipő 100 kisszobor, melynek témája a cipő (csizmadia, cipész stb.) van a gyűjteményben.
Most már csak egy vallomás: nagyon szeretem így együtt látni ezt a sokféle kedves tárgyat, és örülök, ha másoknak is örömet okoz a megtekintése.