Hol a magyar bürokráciával, hol a menedzserek gátlástalanságával kellett megküzdenie, de azt mondja, az Újpest ügye immár sínen van. Néhány győzelmet ugyan, már csak hangulatjavítónak is, el tudna képzelni, de az Európa-liga-indulásban rendíthetetlenül hisz Roderick Duchâtelet, az Újpest belga tulajdonosa.
– Kíváncsi volnék, mire gondolt, amikor az egyik szurkolói honlapon a kupakiesés után megjelent egy üzenet, miszerint elég volt, a drukkerek türelme elfogyott, és amelyben figyelmeztetik, hogy ez nem egy belga kiscsapat.
– Nem tudok erről, arról viszont igen, hogy a drukkerek megállították a buszt hazajövet, és elismerem, hogy minden okuk megvolt az elégedetlenségre, érthető, ha boldogtalanok voltak. Engem is sokkolt a fiaskó, a Magyar Kupa lett volna a legkönnyebb út eljutni Európába, de a futball már csak olyan, hogy olykor apróságokon múlik, nyersz-e vagy veszítesz.
– De továbbra is az Európa-liga indulás a cél?
– Igen, és remélem, el is érjük.
– Ennek érdekében már a télen tágra nyílik az újpesti széf ajtaja?
– Jelen helyzetünkben a legnagyobb erősítésnek a sérültek felépülése számít, illetve számítana. Ha mindenki bevethető volna. A télen még nem igazán lesz változás, erre a szezonra kilenc új embert igazoltunk, márpedig ahhoz, hogy ők tökéletesen megértsék egymást és a kívánt szinten futballozzanak, némi idő szükséges. Úgyhogy marad a jelenlegi garnitúra, amely minőségi keret. Bár magam sem vagyok teljesen elégedett a produkciónkkal. Jobbnak kellene lennünk, de a futball már csak ilyen, közbeszólnak sérülések, előfordul, hogy többet vártunk valakitől annál, mint amire képes.
– Vagyis jövőre ismét egy új együttes formálódik?
– Legalábbis lesznek személycserék, de nem azért, mert a jelenlegi társaság nem elég jó, hanem mert a futballban az üzleti érdekek is számítanak, márpedig aki piacképes labdarúgó és megéri értékesíteni, azt érdemes is eladni, persze nyomban törni kell a fejünket a pótlásán. Máskülönben pedig a jobb futballisták általában többre vágynak, szeretnének egyre feljebb lépni, azzal is kalkulálnunk kell, hogy nem mindenkit tudunk majd megtartani.
– Folytatódik a légiósdömping vagy magyar szerzeményekkel is gyarapodhatnak?
– Eddig is szerettünk volna magyarokat szerződtetni, de nem többért, mint amennyi a piaci értékük.
– Gyakorta tapasztalja, hogy azért, mert ön belga, dúsgazdag, akinek a honi klubvezetői sztereotípiák szerint nyilván nem számít a pénz, szórhatja két kézzel, irreálisan magas árat szabnak?
– Előfordult már, hogyne.
– Ezzel az elöljáróval vagy tulajdonossal nem is tárgyal többé?
– Az életben sosem mondhatod, hogy soha, de ha rajtam múlik, nem. Akadt játékos, akiért ötszázezer eurót kértek, messze a piaci árán felül, a négyszeresét annak, mint amennyit az összes többi nyári igazolásunkért fizettünk együttvéve. Ezután is annyit fogunk csak kínálni, amennyit a piac diktál.
– De ennél is konkrétabban akarták már önt meglopni újpesti szerepvállalása óta, nemde?
– Valóban.
– És?
– Folyamatban lévő ügy, mindenesetre van olyan menedzser, aki 495 ezer eurót követel tőlem, öt-hat játékossal kapcsolatban, de egy másik ügynök is szeretne pénzt leakasztani, bízom benne, hogy hiába.
– Sunyiság, svindli a modern futballban alighanem Nyugat-Európában is megesik.
– Persze, mindenhol vannak jó és rossz menedzserek, de Belgiumban azt hiszem nem fordulhatna elő olyan, mint amit az Újpest kapcsán tapasztaltam. Azért ma már más a világ, lassan mindenkiről lehet tudni mindent, a hír gyorsan eljut bárhová, és az olyan elemek, akik nem tisztességesek, remélhetőleg kikerülnek a futball körforgásából.
– Elárulja, mennyit költött eddig az Újpestre?
– Maradjunk annyiban, hogy több mint egymilliárd forintot.
– Ha már pénzügyek, mi újság az egyik korábbi tulajdonos, Kovács Péter még meglévő öt százalékával?
– Miután tőkét emeltünk, az ma már kevesebb mint két százalék, persze a gyakorlatban nagyjából olyan, mintha öt volna.
– Megvenné tőle?
– Igen, de csak annyiért, amennyit ér.
– Mégis, miért csinálja? A presztízsen túl mi az igazán felüdülést jelentő abban, ha valaki az Újpest tulajdonosa?
– Az, hogy jó látni, hogy felépítettünk egy olyan klubmodellt, ami elismerést kelt a vendégeinkben. Aki Újpestre téved,dicsérőleg szól az orvosi és szakmai hátterünkről, arról a munkáról, ami Újpesten folyik. Mi most úgy dolgozunk, ahogy Belgiumban vagy Hollandiában is szokás, ebben úgy húsz százaléknál többet nem is lehet már fejlődni. Eredményességben, infrastrukturálisan természetesen igen.
– A Bajnokok Ligája-indulással kacérkodik?
– Sosem akarom azt egyedüli célnak tekinteni. Magyarországról csak a bajnok indulhat, márpedig évek munkája szükséges ahhoz, hogy az lehess. Nyilván az egyik ambíciónk, hogy rendre az európai porondon szerepeljünk, és ha majd egy pontra leszünk az aranyéremtől néhány fordulóval a vége előtt, a BL-t is elérendőnek tekintem, de ennél egyelőre szerényebb az alapállás.
– A stadion megvásárlásával viszont mindig is kacérkodott. Miért olyan fontos, hogy az öné legyen?
– Hogy fejlődhessünk. Hogy elvégezhessük azokat a javításokat, amiket szeretnénk, a bürokrácia buktatói nélkül. Mondok egy példát. Fel akartuk újítani a pályát, ezért a tulajdonoshoz, az államhoz fordultunk, hogy megcsinálja-e. Azt mondta, ezt a szerződés szerint nekünk kell elvégezni. Oké. Csakhogy jelezték, addig nem tehetjük, amíg az előző klubtulajdonos tartozását nem rendezzük. Rendeztük. Ekkor azonban letétet kellett fizetnünk, odaadtuk. Miután elkészült a gyep, kértük volna vissza a letétet, ekkor elküldtek egy szakértőt, aki megállapította, hogy a gyep nem lett jobb az előzőnél, így a letétet nem kapjuk vissza.
– Isten hozta Magyarországon! Mindezek fényében hogyan értékeli az elmúlt több mint egy évet?
– Az év elején volt egy rosszabb periódus, de most látom a klubban a potenciált. Nyernünk kéne egy-két meccset, és az általános hangulat is megváltozna. A zűrös időszakból jól jöttünk ki, szervezetten működünk immár, szóval a jövőt illetően jó az előérzetem.
Forrás: Nemzeti Sport