Mi történt az elmúlt 6-7 évben a Károlyi Kórházzal a döntéshozatal szintjén, és mi történik most, milyen szempontok szerint születtek a mostani döntések? Erről kérdeztük Nagy Istvánt, aki Újpestet képviseli az Országgyűlésben és a budapesti közgyűlésben egyaránt.
–Véleményem szerint a Fővárosi Önkormányzat előző, szocialista-liberális városvezetésének és egészségügyi politikusainak soha nem volt koncepciója a budapestiek fekvőbeteg ellátásáról. Újpestre vonatkozóan azt tapasztaltam, hogy nagyszabású, jó sok pénzbe kerülő tervek születtek, amelyek azután rendre nem valósultak meg. Volt olyan tanulmány, ami a Nyár utcai telephelyen épített új épületbe költöztette volna az összes manuális osztályt, szülészettel, nőgyógyászattal, sebészettel, urológiával, és az ezekhez szükséges műtéti háttérrel.
A milliókért készített terveket kidobták, bezárták a Szülőotthont, megszüntették az urológiai osztályt. A megváltozott és alulfinanszírozott struktúra miatt a kórház már csak veszteségesen tudott működni. Mit tett ez ellen a főváros egészségügyi vezetése? Amikor a kórház vezetése a kezelhetetlenné vált adósságok miatt segítséget kért, Horváth Csaba és Havas Szófia szocialista politikusok olyan intézkedési tervek kidolgozását és végrehajtását kényszerítették ki, amelyekről előre tudható volt, hogy a leépítés irányába hatnak. Szerintem ez tudatos politika volt, a Károlyi Kórházat halálra ítélték. Ágyszám és ellátási színvonalcsökkentés – öncsonkítás olyan mértékig, hogy a főváros által kinevezett önkormányzati biztos sem tudott már mit mondani, csak annyit, hogy a kórháznak nincs lehetősége saját erőből megoldani a gazdaságos működést.
Talán emlékeznek még arra az olvasók, hogy mi annak idején azt mondtuk, a főváros nem jó gazdája az újpesti egészségügyi intézményeknek, amit erőltetnek, nem járható út, a kórház esetében annak megszüntetéséhez vezet. Ennek elkerülésére javasoltuk, hogy a kórház megmentése érdekében az újpesti önkormányzat vegye át a Szakrendelőt. Amire viszont az újpesti szocialisták mondtak nemet – számomra teljesen érthetetlen okból.
Azokat a mulasztásokat, amiket a Gyurcsány-korszak után örököltünk, nem lehet egyik pillanatról a másikra pótolni. Különösen nehéz kérdés ez az egészségügyben, ahol egyszerre jelentkezik jogos igényként az egészségügyi dolgozók bérének rendezése, és ellátó rendszer minőségi fejlesztésének kérdése. A kettő együtt csak akkor megy, ha újragondoljuk a főváros fekvőbeteg ellátását. Az egészségügyi kormányzat most arra törekszik, hogy a kapacitások és igények felmérésével, egymáshoz rendelésével próbálja költséghatékonyabbá tenni a kórházak működését, az ebből származó megtakarításokat pedig az orvosok és szakdolgozók bérének emelésére átcsoportosítani. A jobb megértéshez egy példát mondok. Az Árpád Kórházban működő traumatológiai osztály száz ágyát – amely a hét öt napján tart ügyeletet, és az ellátottaknak csak töredéke újpesti lakos – a dolgozókkal együtt átköltöztetik az Állami Egészségügyi Központba. Ott a baleseti sérültek ellátása jobb, korszerűbb körülmények között történik majd. Talán emlékeznek rá, Felipe Massát is ott kezelték a Hungaroringen történt balesete után. Az újpesti betegeket ezzel tehát nem éri kár, sőt, az ellátás hatékonyabb lesz. A betegek szempontjait előtérbe helyező elvek szerint kerül sor a neurológiai osztály áthelyezésére is. Ezekkel a lépésekkel a szocialisták által halálra ítélt Károlyi Sándor Kórház – reményeink szerint – megmenekül a bezárástól.
Ebben jelentős részt vállalt dr. Hollósi Antal országgyűlési képviselő, aki sokat tett azért, hogy a későbbiekben fejlesztésre kerülő rehabilitációs ellátás mellett aktív ellátás is maradjon a kórházban. Az Újpesti Képviselő-testület pedig azzal segítette a kórház fennmaradását, hogy az új önkormányzat megalakulását követően döntött a szakrendelő átvételéről és felújításáról. Wintermantel Zsolttal ehhez annyit tudtunk hozzátenni, hogy a fővárosi képviselőként előterjesztettük a túléléshez szükséges források biztosításáról szóló indítványt, amit azután a Fővárosi Közgyűlés megszavazott.
–U.N.