A huszonötödik születésnapját ünneplő Babits Mihály Gimnázium diákszínjátszói a maguk és a jelenlévő több mint félezer vendég kedvére szeptember 9-én este nyolckor ismét bemutatták idei sikerdarabjukat, a La Mancha lovagját. A zenés színdarabot tavasszal három napon át játszották, olykor naponta többször is, az Ady Endre Művelődési Központ színpadán.
Ezúttal az iskola udvarán kapott helyet a színpad, és a sok-sok szék. Megtelt a hatalmas udvar. A jubileumi rendezvénysorozat megnyitására a közönség soraiban lévő Wintermantel Zsoltot, Újpest polgármesterét kérte fel a gimnázium igazgatója, dr. Kövesdi István.
Az időjárás is kegyeibe fogadta a Babits Mihály Gimnázium diákságát, tanárait, a szülőket és az öregdiákokat, mindazokat, akik az előadásra igyekeztek. Szeptemberben, szabadt téren, csak nagyon jó előadást szabad bemutatni. A babitsosok ezúttal is biztosra mentek. A közönség nagy része nem most látta először a darabot, hanem tavasszal már állva tapsolt a szereplőknek, és mindazoknak, akik nélkül, ahogy mondani szokás, nem jöhetett volna létre az előadás. Sokan jöttek el újra. Jól tették. Becsatlakoztak öregdiákok, a tanévet most kezdő kisgimnazisták, a kilencedik évfolyamos új diákok is. Előttük is új, eddig talán nem ismert arcát mutatta meg az iskola.
Dr. Kövesdi István igazgató köszöntötte a publikumot, majd felkérte Wintermantel Zsoltot, Újpest polgármesterét, hogy nyissa meg a jubileumi rendezvénysorozatot.
Újpest polgármestere köszöntötte mindazokat, akik eljöttek az előadásra és boldog születésnapot kívánt a gimnáziumnak. Elmondta, egy születésnap mindig csodás dolog, főleg, ha az ünneplés egy közösség óhaja is. Úgy fogalmazott, a színházi előadás is példázza, hogy a Babits gimnáziumban jó közösség van, diákok, tanárok és a szülők összetartanak. Ha nem így lenne, nem jöhetett volna létre a színházi produkció sem. A város vezetője utalt arra, a jubileumi tanévet sokféle program teszi majd emlékezetessé. A gimnáziumnak, amely együtt nőtt a lakóteleppel, komoly múltja mellett komoly jövője is van – fogalmazott Wintermantel Zsolt. Majd utalva Újpest megalakulása óta eltelt több mint 170 évre, elmondta, a települést sikeres kis helyi közösségek ereje formálta és segítette fejlődésében.
A köszöntő után megkezdődött a színház a színházban. Színre lépett a Búsképű Lovag, az álmodozó, magát egy nemesebb, szebb lovagvilágba képzelő kisnemes, aki minden jó ügyért kész síkra szállni, még ha az ügy eleve vesztésre van ítélve, akkor is. Az előadás szívszorítóan jó. Gondolkodtat, figyelmeztet, máskor nevettet. Megmosolyogjuk a Don Quijotét, majd szánjuk őt, mégis szívünkbe zárjuk. Néha irigyeljük is, mert meri vállalni, helyettünk is, álmainkat. Harcol elképzelt igazáért. Don Quijote az örök álmodozó, a szélmalmokkal harcoló. De az ember álmok és célok nélkül nem élhet. Mielőtt elfelednénk, vagy lemondanánk róla, a Babits gimnázium diákjai a remek előadással bennünket is arra emlékeztettek, hogy élni csak hittel érdemes, a szebb világért folytatott küzdelmet soha nem szabad feladni. Vagyis miként Don Quijote megfogalmazza: „Az életet nem olyannak kell elfogadni, amilyen, hanem amilyen lehetne”.
A nézők ezúttal is állva tapsolták a szereplőket, a kicsi mécsesek lángja, a csillagos égbolt fényeit megsokszorozta. A finálé után a ráadás számok egymást követték.
A műsor végén Marton Sándor tanár úr, az előadás (egyik) motorja köszönetet mondott a szereplőknek és azoknak az egykori (öreg)diákoknak, akik az előadások létrejöttét segítették. Elhangzott az is, ez volt az utolsó La Mancha előadás…Kismadár…kismadár– dúdoljuk együtt!…Talán még megtaláljuk Don Quijotét !
B. K.
Fotó: Horváth Dávid