Közös emlékezet és az utókor felelőssége

  •  
  •  
  •  

Fáklyás meneteléssel, koszorúzással emlékezett Újpest Önkormányzata arra a mintegy tizennyolcezer emberre, akiket hetven évvel ezelőtt napra pontosan július 11-én kezdtek elhurcolni az akkor önálló városból. A Mártírok utcai emléktáblánál Wintermantel Zsolt polgármester, Szerdócz Ervin rabbi és Ilan Mor, Izrael Állam magyarországi nagykövete is beszédet mondott.

A menet a Halassy Olivér Német Nyelvet Emelt Szinten Oktató Általános Iskola mögötti vasúti átjárótól indult, hogy az elhurcoltak által megtett utat járja be egészen a Mártírok utcai emléktábláig.

Ozsváth Kálmán önkormányzati képviselő a vasúti átjáró közelében állva úgy fogalmazott, július 11-e Újpesten gyásznap; e napon azokra emlékezünk, akiket vallásuk, származásuk miatt vittek el. Felidézte: a Mártírok utcai emléktáblánál évek óta leróják kegyeletüket, most pedig az odáig tartó utat visszafelé megtéve is emlékezünk az elhurcoltakra.
A táblához érve Nyári István előadóművész Szép Ernő Imádság című versét olvasta fel (ennek jelentőségéről később), majd Wintermantel Zsolt vette át a szót.

A polgármester azt mondta, egy erős közösség arról ismerszik meg, hogy nem csupán sikereit ünnepli együtt, hanem gyásznapjait is ugyanúgy számon tartja. (Július 11-ét rendeletében hivatalosan is emléknappá nyilvánította az önkormányzat – a szerk.)

Külön kiemelte: Újpest fejlődésében nagy szerepe volt a zsidóságnak, a nácizmus, majd később a kommunizmus nagy veszteségeket okozott.
– Felfoghatatlan, hogy embereket pusztán a létezésük miatt gyilkoljanak meg. Hiába a kutatások, a feltárt lehetséges összefüggések, be kell látni, a lényeget, miértet nem tudjuk megfogalmazni. Mert bár a történelem során (elszigetelten) voltak népirtások, ez viszont itt, a civilizáció közepén zajlott és jelképévé vált valamennyi néppusztításnak – fogalmazott.

Gondolatait a tennivalók megfogalmazásával zárta: fenn kell tartanunk az erkölcsi rendet, küzdenünk kell a feledés ellen és ki kell beszélni a fájdalmat. Az áldozatok, túlélők, emlékezők pedig tiszteletet érdemelnek.
Ilan Mor, Izrael Állam magyarországi nagykövete az emlékév kapcsán felidézte, emlékeznünk kell, Magyarországról százezreket hurcoltak el. Külön kiemelte: Izrael és Magyarország között a történtek miatt van egy kapocs, a jövőre nézve pedig a továbbiakban is közös célként dolgoznak azon, hogy mindez többet ne fordulhasson elő.

Szerdócz Ervin, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége Újpest-Rákospalota templomkörzetének rabbija bibliai párhuzamot állítva azt kérdezte, hogy – a történtek félelmetességét látva – vajon hol volt a helye Istennek, közösségnek?

A polgármester szavaira reflektálva azt mondta, ne a másságot, hanem az azonosságot keressük, hiszen például az előbb idézett Szép Ernő szintén zsidó volt, a zsidók pedig ugyanúgy magyarok is (voltak).
– Nincs ember és ember között különbség, ami fáj, mindannyiunknak ugyanannyira fáj. Újpest nem hagyta magára a zsidó közösséget; úgy érezzük, nem vagyunk egyedül – zárta gondolatait a rabbi.

Szavai után az emléktábla koszorúzása következett, elsőként Wintermantel Zsolt és Ilan Mor helyezte el a kegyelet virágait, majd önkormányzati képviselők, díszpolgárok, civil szervezetek képviselői és további emlékezők helyeztek el koszorút, virágot. A megemlékezés a Szózattal zárult.

M. Orbán András