Közösségi ünnepvárás

  •  
  •  
  •  

Advent utolsó vasárnapjához közeledve mintha egyre békésebbé és csöndesebbé válnánk: ahogy érkezik az év vége, hogy aztán a legutolsó napon – búcsúztatva az óévet, és várva az újat – ki-ki kedve és habitusa szerint mulasson egyet.
Az ünnep előtti utolsó munkanapok, rohanás az ajándékokért, utolsó simítások, hogy minden rendben legyen, és visszaszámlálás… jó ilyenkor együtt élményt szerezni, forralt bort kortyolni, valóban lecsendesedni és dúdolni a karácsonyi dallamokat.

Amint tehettük ezt a piacnál, az első „Újpesti Karácsony” rendezvénynél. Nem fogyott el még sem a bor, sem a krampampuli, sem a kürtős kalács, sem a gesztenye. A karácsonyi ízekre és illatokra vágyóknak gasztronómiai élményt nemcsak a lacipecsenyés, és a finom édességek nyújtanak, hanem az immár hagyományossá vált ökörsütés is. Ajándékok és ajándékötletek várnak bennünket, s bár közeleg Advent utolsó vasárnapja, azaz a rendezvény utolsó napja, mintha egyre több újpesti volna kíváncsi erre a hagyományteremtő, kulturális programokkal ékesített közösségi élményre.
 
Az ünnepi hangulatot szabadtéri koncertek is emelték. Az első vasárnap a klasszikus műfajt és a komolyzenét ötvöző Adagio énekegyüttes népszerű dallamokkal, majd a következő héten Horgas Eszter fuvolajátékkal örvendeztetett meg minket. Kovács Kati koncertje „teltházas volt”, s a dalok örökérvényűségét bizonyítandó, nemcsak idősebbek, hanem a fiatalok is együtt énekeltek a művésznővel.
A szenteste előtt a szomszédokkal, kollégákkal és ismerősökkel is együtt ünnepelhettünk a Városháza és az Egek Királynéja Főplébánia Templom közötti helyszínen, gazdára váró karácsonyfák, feldíszített épületek és karácsonyi illatok között. Az élmény bizonyára sokáig elevenen él majd bennünk; remélhetőleg egészen a következő Újpesti Karácsonyig.
                                                ***

 Az elfeledett krampampuli
 
Dupla öröm érte azt, aki az Újpesti Karácsonyi Vásárban krampampulit kért. Minthogy az Újpesten élőkben igen erős a lokálpatrióta érzés – ennek már oly sokszor tanúbizonyságát adták – bizonyára örömmel fogyasztottak el egy-egy bögre ízletes krampampulit a karácsonyi vásárban Újpesti karácsonyi feliratú bögréből.
No de térjünk vissza ehhez a furcsa nevű, ám annál barátságosabb ízvilágú nedűhöz. Mi is az a krampampuli, merül fel joggal a legtöbb vásárlátogatóban, amikor megpillantja a kínálatban ezt a lehetőséget. E cikk írója – elnézést a tájékozatlanságért – elsőre valamilyen ételre asszociált a név hallatán. Aztán amikor kiderült, hogy aszalt gyümölcsökkel együtt kínált forralt borról van szó, volt ám nagy csodálkozás!
Kiderült, már az 1800-as években is fogyasztottak telente krampampulit az emberek. Hasonló italt készítenek még Ausztriában és Németországban, valamint Olaszországban, ám ott parampampolinak nevezik.
Vagdalt fügét, magozott datolyát, mazsolát, cukrozott narancshéjat, diót, aszaltszilvát, esetleg morzsolt püspökkenyeret megöntözünk gazdagon fűszerezett forró teával, forralt borral és narancslével. – valahogy így szólhatott az eredeti recept, ám az idők folyamán oly sokféle készül belőle, hogy egy egész könyv is megtelne tájjelegű krampampuli-receptekkel.
A lényeg, hogy forrón fogyasztjuk, így a sültgeszenyéhez hasonlóan áldásos hatása van az átfázott járókelőre. Egy pohárka krampampuli pedig nem ártalmas, ám közvetlenül fogyasztása után semmiképpen se vezessenek gépjárművet, hiszen alkoholt tartalmaz.
Az Újpesti Karácsonyi Vásárban Starcsevics Csaba szakavatott krampampuli-készítő verzióját kóstolhatták a látogatók. Egészségükre!