Művészi pályafutásának harmincéves jubileumát ünnepli és több mint negyedszázada szervezi kimeríthetetlen energiával a teltházas újpesti magyar nóta gálákat László Mária Artisjus- és Újpestért-díjas költő, dalszerző, újságíró. Legutóbb március 7-én láthatta a közönség az „Örökszép Magyarföld…” címmel megrendezett nótadélutánt, ahol ismét a műfaj legjelesebb képviselői várták a nagyérdeműt az Ifjúsági Ház színpadán. Pályájáról, sikerekről és természetesen Újpestről beszélgettünk László Máriával.
László Mária hosszú utat tett meg, mire idáig eljutott, gyermekkorában néhány évet az alföldi, nagykátai tanyavilágban töltött, ahol libapásztorként is találkozott már nagyszüleinél a szép népdalokkal, mesékkel, versekkel. Önmagát ízig-vérig újpestinek tekinti, több mint fél évszázada, 1968-ban kapott munkát vegyésztechnikusként az Egyesült Izzó kutatóintézetében, azóta Újpest az otthona. Két tehetséges lány, Krisztina és Katalin büszke édesanyja és egy unoka nagymamája. A Tungsramban töltött évek alatt kezdte foglalkoztatni az írás, többször publikált a vállalat lapjában, később verseket, novellákat is írt.
Miután az 1990-es évek derekán leszázalékolták a Tungsramtól, új utakat keresett magának, bekapcsolódott az Újpesti Nyugdíjasok Érdekvédelmi Szövetségébe kulturális vonalon. A szövetség országszerte benevezte versmondó versenyekre, ahonnét két-három év alatt számos díjat hozott haza Újpestre. „Sosem úgy mentem az országos versenyekre, hogy Budapestet képviselem., hanem újpestiként, Újpest nevében vettem részt ezeken a megmérettetéseken. Amikor megláttak, azt mondták: „te, ez az az újpesti lyány?”.
fotó: Várai Mihály
Versmondóból, költőből hamarosan dalszerzővé avanzsált. Mint mondja, amikor a magyar nóta kiválóságai, énekesek, zeneírók meghallották a verseit, elkérték és megzenésítették azokat. Azóta kb. 140 bejelentett dallal (nóta, sanzon és egyéb szerzemények) rendelkezik az Artisjusnál, melyek kötetben, CD- és DVD-lemezeken is megjelentek, és jeles énekesek repertoárjában szerepeltek, tévéműsorokban, rádióban és természetesen élő fellépéseken is.
Újpest kulturális életének fontos mérföldkövét jelentette, amikor 1999-ben első ízben rendeztek nótagálát László Mária szervezésében, méghozzá egy fontos évforduló apropóján. „Rábukkantam Ugró Gyula, Újpest első polgármesterének a dalaira, melyeket átadtam Szöllősy Marianne-nak a Helytörténeti Gyűjteménybe” – meséli. „Az első általam szervezett rendezvényen csendültek fel a neves újpesti államférfi által írt, (akkor) csaknem egy évszázados nóták. Így indult az egész”.
A nótagálák azóta igazi újpesti hagyománnyá váltak, népszerűségüket mi sem jelzi jobban, hogy negyedszázad elmúltával is folyamatosan teltház mellett zajlanak az Ifjúsági Házban. „Ahogy ment a híre az eseménynek, szélesedett a kör, már nemcsak újpestiek jöttek, hanem sokan, sokfelől az országból”. „Az egész az én gyermekem, ha fogalmazhatunk így, még a színpadi díszleteket is magam készítem, immár 26 éve a szerény lakásomban” – mondja örömmel a szervező, rendező.
fotó: Várai Mihály
A dalesteken a magyar nóta műfajának legjelesebb képviselői adják egymásnak a képzeletbeli kilincset. Ősszel gyakran a szüretet, tavasszal, nőnap alkalmából a hölgyeket köszöntik sok nótával, versekkel, de korábban számos tematikus eseményt, szerzői estet is rendeztek, ahol olyan nagy elődök munkásságát idézték meg, mint Dankó Pista, Horváth Pista, Fejes Imre, Cselényi József vagy Gaál Gabriella.
A nótagálák mellett megalakult az Újpesti Magyar Dal és Zenebarát Társaskör, melyre László Mária szintén kiemelkedően büszke. „Egyre több újpesti mondta azt, hogy nemcsak nézőként, hanem aktívan is szeretnének részt venni ebben a dalos műfajban” – magyarázza. Így jutott eszébe egy olyan társaság ötlete, ahol a tagok közösen ápolják a magyar nóta hagyományait és együtt járnak programokra; felléptek például kórussal az újpesti piacon, de a Városnapokon is, és rendszeresen koszorúztak különböző megemlékezéseken. A társaskör 13 éven át működött, sajnos a koronavírus-járvány miatt 2021-ben megszűnt.
„Életem egyik nagy pillanata volt, amikor a Parlament kupolatermében, a Szent Korona mellett szavalhattam egy koncerten, amit a Heim Pál Gyermekkórház és a beteg gyermekek javára rendeztek” − árulja még el László Mária.
fotó: Várai Mihály
A kérdésre, mik a tervek a jövőre nézve, a hetedik ikszen túl is mindig energiával teli László Mária lelkesen mosolyog. „Már kész van az októberi nótagála terve” – mondja. „Amíg az egészségem bírja, csinálom, ugyanolyan lelkesedéssel, mint mindig. Engem a magyar nóta szeretete, valamint az a támogatás, az a szeretet tart életben, amit az újpestiektől kapok. Szeretném mindenképpen kiemelni, hogy enélkül, az újpestiek állandó és lelkes segítsége, valamint Újpest városvezetésének támogatása, pártolása nélkül biztosan nem valósult volna meg mindez, amiről eddig beszéltünk. Hálásan köszönöm”.
Zárszóként László Mária saját verse, a Gyöngyök a város peremén sorait küldi szeretettel az olvasóknak: „Szép kalárist fűztem apró gyöngyszemekből, Mint múltat a jelennel, úgy kötöm szívemre, És, ha Napnak alkonyi fénye megtörik majd rajta, Szivárványból lesz írva Újpestnek neve”.
Rudolf Dániel