Mackóvilág babakísérettel

  •  
  •  
  •  

Bóné Márta a Nógrád megyei Bátonyterenyén lakó négygyermekes anyuka mackó és baba gyűjteményének több száz darabja látható május 17-ig az Újpesti Gyermek-és Ifjúsági Házban. Úgy tűnik a játék mackók reneszánszukat élik, az újpesti kiállítással azonos időben egy angyalföldi bevásárlóközpont is kiállítást rendez, bár annak nem tisztünk most reklámot csinálni. Maradunk Bóné Márta gyűjteményénél, amelynek újpesti közvetítése a Lions Club Árpád Újpest érdeme.

-Hogyan került kapcsolatba a karitatív tevékenységéről ismert Lions-osokkal? -kérdeztük Bóné Mártát.
-A véletlen ismertetett össze Bánvölgyi Rozállal, a Lions Club újpesti elnökével. Néhány évvel ezelőtt szó szerint utolsó perces utasa voltam egy görögországi autóbuszos kirándulásnak, amelyre –kollégákként – egyik nővérem és Rozál is jelentkeztek. Egy megbetegedett utas helyére ugrottam be, a buszon pedig kellemes társaságot alkottunk. Beszéltem Rozálnak is a gyűjteményemről, amely akkortájt még a padláson hevert. Minden bizonnyal látta azt, hogy nagyon szeretem ezt az elfoglaltságot. Nemrégiben a Lions Club nevében keresett meg a gyermekeknek és a felnőtteknek egyaránt szóló kiállítás ötletével, aminek nagyon örültem. A megvalósításban pedig remek partnerre leltem az Ifjúsági Ház kollégáiban. Izgatottan vártam, hogy bemutathassam a gyűjteményem egy részét.
-A gyűjtemény kapcsán kicsit irigykedem, hogy gyűjtöget, míg nálunk a lakás egyre kisebbé válása miatt gyakran hangzik el a kérdés: kell-e ez még?
-A családi békét nálunk szerencsére nem borítja fel a gyűjtő szenvedélyem, a férjem is élvezi ezt a dolgot. A házunk némileg alkalmas is régi holmik tárolására, de azért ennek is van egy határa. A mackók és babák utazóládába, bőröndökbe, kofferekbe csomagolva várják, hogy újra kinyissam és átválogassam egy kiállításra, vagy csak a magam kedvére. A kofferek is a gyűjtés eredményei. A kerti verempince teteje, padlástere szolgál raktárnak.
-A gyűjtés felnőttkori szenvedély?
-Nem, már kislánykoromban is ezt tettem. Legutóbb például a hatvanas hetvenes évekről készült kiállításon tudtam segíteni a játékokon kívül ruhákkal, amelyek egy kort jelenítenek meg. Boldoggá tesz, ha más is gyűjtöget. A házunk  is árulkodik a gyűjtőszenvedélyről, a konyhában a húsvéti nagytakarítás idején éreztem: túlzás amit ott felhalmoztam. A „rossz nyelvek” szerint nem lehet tudni bomba robbant-e nálunk, vagy „csak” rendetlenség van a szódás szifonok, és a kétszázötven pléh doboz egyvelegétől.  
-Miért mackót és babát kezdett gyűjteni, és főleg ilyen mennyiségben?
-Mi lányok, hárman vagyunk testvérek. Több mint húsz évvel ezelőtt, amikor a második fiam megszületett, egyre több játék mackó érkezett hozzánk ajándékba. Később a húgomnak született a kisfia, a kinőtt gyermekruhákkal együtt a játékok is útra keltek. A ruhák és a játékok újabb kisbaba születésével ismét visszaérkeztek. Nálunk három kisfiú és egy kislány született, a kölcsön adott mackókat egyre népesebb társaságban láttuk viszont. Ha van is tíz egyforma mackó, mind mást és más sugall. Mindegyik kedves. Kedvencein a 40-50 évvel ezelőtt gyártott sárga bundás, üvegszemű, forgatható, „kezű, lábú” mackók. A házi gyűjtemény ezekkel a darabokkal egészült ki és a babákkal. Amíg tudtam követni, számoltam, de most már csak saccolni tudom: több mint ezer mackó és több mint hatszáz baba van körülöttünk, de a számuk még növekszik.
-Hogyan lehet régi mackót fellelni?  
-Rokonoktól, ismerősöktől, ismeretlenektől, akik tudják, hogy gyűjtöm. Korábban a turkálókban voltak a jó lelőhelyek, ma már egyre csökken a felhozatal. Sajnos a lomtalanítás is egyre titkosabb. Kevesebb erre a lehetőség. Interneten is lehet licitálni egy-egy mackóra. De ez költséges hobbi, mivel nálunk a férjem az egyedüli kereső. A kisebbik főiskolás, a legkisebb még középiskolás, és továbbtanulási szándéka neki is van. Nemcsak a macikra kell költenünk. A két nagyobbik gyermekünk a világ másik felén él, alkalmanként onnan is érkeznek különleges mackók.
-Márta, Ön főállású anya?
-Sajnos nem, a gyermekeink közötti korkülönbség miatt kiestem ebből a lehetőségből. Mire a legkisebb gyermekünk három éves lett, a lányunk éppen betöltötte a 18-ik életévét, nem számított kiskorú eltartottnak. Építész-szerkesztő, rajzoló a végzettségem, de ezzel egy időben nem sokra mentem. Így lettem- ahogy mondani szoktam- száz százalékban főállású eltartott.
-Jogos a kérdés: mennyibe kerül egy maci?
-Attól függ milyen.  Korábban 1 000 forint volt a turkálóban kilója, most már 2 000 forint körül van. Darabáras maci is van- ennek ára 3 -6 000 forint.  Múltkoriban a neten licitálunk egy mackóra, de nagyon drága volt. Később a születésnapomra érkezett egy mackó, mint megtudtam 6 000 forintot adott érte a férjem. Hiába, jeles alkalom volt.
-A gyűjtemény Kazáron is megtalálható…
-Kazár a népművészetéről híres község, 8 kilométerre van tőlünk. A kihalt öreg házakban az önkormányzat tájházakat rendezett be, vendégcsalogatónak. Van bányászház, kézműves ház, megtekinthetők a kézimunkák, horgolt és csipketerítők, avagy a szalmafonók munkái, vasaló és öntvénygyűjtemény. A Polgármester asszony több környékbéli kiállítás nyomán már hallott rólam, és felajánlott egy három szobás parasztházat, helyezzem el ott a macikat és babákat. Így nyílt meg állandó kiállításként a Mackó kuckó , vagyis a mackó és baba gyűjtemény, amely igen látogatott. Elképzelhető, hogy idővel egy nagyobb házba is át tudunk majd költözni. A gyűjteményem elegendő ahhoz, hogyha hívnak, vándorkiállításra is megyek, az újpesti kiállításra 12 hatalmas koffer telt meg a játékokkal.
-Kiknek szánja a kiállítást?
-Az a tapasztalatom, a felnőtteket jobban megérinti a múlt.  Sokszor meg is könnyezem a történeteket, amelyeket elmondanak. A gyerekek a mennyiségtől nyitják tágra a szemüket. Nekik mesélek is: a Hófehérke baba szoknyája alatt rejtőzködő 7 törpe, avagy Piroska baba tetszik nekik és a mese is. A kazári kiállítás megnyitón régi mackó nyomdás bélyegzőt tettünk –belépő gyanánt – a látogatók kézfejére. Pár nap múlva egy idős házaspár állított be: a bélyegzőért jöttünk,- mondták, mert már mindenkinek van a faluban… Itt ismertettek meg egy másik történettel: egy szintén idős férfi arról mesélt: amikor első osztályos volt, a barátja a jó bizonyítványért macit kapott, de még egy percre sem adta ki a kezéből. Maradt a vágyakozás: A látogatóm édesanyja azt mondta: hidd azt fiam, hogy a tiéd a mackó csak nem érintheted meg. A bácsit arra bíztattam: vegye kézbe az enyémet, de tiltakozott: gyermekkori vágyakozása veszne oda, ha megtenné… Balassagyarmaton és Salgótarjánban is látható volt gyűjteményem egy része. Pár éve Kisterenyén az Idősek otthonában volt 1 hónapig kiállításom, ahol nénik, bácsik mondták: sokat könnyeztek a kiállításon, hiszen gyermek és fiatalkorukba repítette őket vissza. Több generációt várok Újpesten és Kazáron is.