Nem mindennapi eseménynek lehettek szemtanúi azok az önkéntesek, akik a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület felhívására látogattak ki a Megyeri híd lábához és tették rendbe a homoktövis mellett számos védett faj élőhelyéül szolgáló területet. Az egyesület madárgyűrűzési bemutatóval viszonozta a megjelentek munkáját.
Több tucat önkéntes érkezett március 9-én reggel 9 órára a Megyeri híd lábánál lévő természetvédelmi területre, ahol a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) felhívására az utóbbi években minden ősszel és tavasszal rendbe teszik a homoktövis és számos védett faj élőhelyéül szolgáló területet.
Közel huszonöt hektár védett
Bajor Zoltán, az MME elnöke még a munka előtt ismertette: a négy részre tagolt természetvédelmi terület közel huszonöt hektár, a csapat a legnagyobb egyben lévő 13,5 hektáron tevékenykedik. Hozzátette: bár a terület védett, (egy részét már 1974-ben védelem alá helyezték), a Petőfi-laktanya hadgyakorlataihoz is használt erdős részt sokáig nem kezelték.
– Ezek a homokgyepek az emberi építkezések és a mezőgazdasági termőterületek kijelölésével visszaszorultak, Budapesten belül csak Csepelen található hasonló, a védett homoktövis viszont csak itt fordul elő természetes környezetében. Ezen kívül több mint húsz védett és két fokozottan védett faj található itt, az élővilágot gazdag madár-és rovarvilág, hüllők színesítik – mondta az elnök.
Fontos a védelem
Sokak számára furcsának tűnhet, miért kell ezt az erdős területet kopárrá tenni. Bajor Zoltán ugyanakkor figyelmeztet: sok tájidegen fát, köztük zöldjuhart, feketefenyőt és fehér akácot telepítettek ide, amelyek gyorsan nőnek, hamar elfoglalják a területet és elveszik az élőhelyet az eredetileg őshonos fajok elől. Míg egy akácosban mindössze négy-öt lágyszárú faj marad életben, addig egy ilyen érintetlen élővilág akár közel százötven fajt is számlálhat – magyarázza.
A munkák célja tehát, hogy a tájidegen fajokat visszaszorítsák. Az MME elnöke szerint ennek már van eredménye: a „bejárattól” balra eső kis tisztáson szinte alig akad munka.
Az élőhelykezelést egyébként az is szükségessé teszi, hogy a tájidegen fáknak Újpesten nem lelhetők fel természetes ellenségei, az önként vállalt feladatok célja pedig a beavatkozás előtti állapot visszaállítása.
Madárvilág
Azok, akik végig kitartottak, egy meglepetésre számíthattak: az MME ugyanis egy fontos természetvédelmi feladatot, a madárgyűrűzést mutatta be. Az egyesület részről Sarlós Dávid ismertette először röviden a művelet több mint százéves múltját, majd szólt az azonosítás mikéntjéről. Elmondta azt is, miből állapítják meg egy madár életkorát. (Az itt bemutatott széncinege, kékcinke és harkály ritkán él két évnél tovább, a nemüket pedig nem mindig lehet megállapítani.)
Aki arra is kíváncsi volt, hogyan fogják be a madarakat, láthatta az etetőket, és a köréjük felhúzható, de a madarak sértetlenségét is garantáló mobil hálókerítést, majd végül ott lehetett a három „utolsó” madár szabadon engedésénél is. Végül, de nem utolsó sorban pedig tartalmasan tölthetett egy szombat délelőttöt.
Kép és szöveg: M. Orbán András