Már nem újdonság a 2003 óta látogatható az Újpesti Lepkemúzeum, kicsik és nagyok sokan felkeresték, megcsodálhatták már a közép-európai méretben is páratlan nagyságú, bámulatos színben, méretben pompázó egyedeket bemutató gyűjteményt, amely a Dessewffy utcában, egy családi házban található.
A házigazda, a gyűjtő, Juhász György élete legalább olyan színes, változatos és izgalmas, mint az általa létrehozott kollekció, hiszen bejárta Venezuela, Kuba, Grúzia, Kenya, Thaiföld, Madagaszkár, Ecuador, Bolívia és Irán tájait, hogy összegyűjthesse a legjellemzőbb, legszebb egyedeket, amelyeket ma bárki megcsodálhat az otthonában kialakított múzeumban.
Juhász Györgynek már a szülei is Újpesten éltek, ő maga is itt született. Sokat jártak vidékre, a szabolcsi Jánkmajtison élő apai nagyszülőkhöz. A búzatáblák végében aratáskor nagy tócsák keletkeztek, amelyeken lepkék szálldostak. A kis Gyuri csodálkozva nézegette, hogy milyen szépek és szabadok.
– Ekkor alakult ki nálam ez az egész életre szóló szerelem a lepkegyűjtés iránt. Mert nem szeretet ez, hanem szerelem, hiszen gyerekkorom óta nem csitult, nem múlt el – mesél a múltról a napjainkban hetvenfelé járó férfi.
Megtudjuk, hogy korán megmutatkozó érdeklődése ellenére cukrásznak tanult, majd 1962-ben a mai Harangvirág cukrászda mögötti termelőüzemben kezdett el dolgozni, ahol negyven éven keresztül gyártotta a jobbnál jobb édességeket.
Ezután a Párizsi cukrászda következett, ahonnan Lengyelországba, a magyar nagykövetségre került. A lepkék iránti vonzalom azonban mind ez idő alatt sem csitult. Tizenéves korában maga Bezsilla László, az akkor már idős „lepkekirály” fogadta tanítványává a lelkes fiatalt. A lengyelországi tartózkodást követően hazatért, és a cukrászi mellett lepkészi karrierjére is egyre több időt szánt.
Juhász Györgynek még a feleségválasztásban is fontos szempont volt, hogy asszonya elfogadja sokszor költséges hobbiját. Felesége, Olga asszony a lepkemúzeumba látogató gyerekeknek tart idegenvezetést, amelynek során igazi beleéléssel, hozzáértéssel és nagyon színesen mesél a gyűjtemény minden darabjáról. Márpedig az nem kevés.
– Ötvenöt éve gyűjtöm a lepkéket, bogarakat, jelenleg százezer darab körüli a kollekció – árulja el Juhász úr. Kérdésünkre, hogy milyen érzés ennyi lepke között élni, csak annyit mond: nagyon jó. – Néha lejövök az emeletről, végigmegyek a szobán, és két perc alatt újjászületek. Bevillan Madagaszkár, Kína, egy arab ország, Dél-Amerika. Ausztrália, az Északi- és a Déli-sarkon kívül nincs olyan hely, ahol ne jártam volna, néhol többször is – meséli lelkesen.
Ma azonban már nem utazik, betegsége évek óta meggátolja ebben. A hosszú évek alatt begyűjtött, de még nem rendszerezett példányokat szortírozza preparátor kollégájának, barátjának segítségével, így a jelentős gyűjtemény folyamatosan gazdagodik.
Mint megtudjuk, az iskolák, óvodák szervezetten érkeznek múzeumlátogatóba. Gyuri bácsi igazi lokálpatrióta, hiszen az újpestiektől – legyen szó gyerekről vagy felnőttről – még pénzt sem kér a belépőért, sőt az a terve, hogy egyszer majd a városra hagyja a gyűjteményt.
Újpesti Lepkemúzeum: Bp. IV., Dessewffy u. 26. Tel.: 231-0296
G.R.