A nyáron nemcsak Aktív Főtér volt, hanem aktív szerző is. Dolgoztam a családtörténetemen. Az Árpád kórházban bújtam elő 1950-ben, május másodikán hajnali kettőkor. Az időpont azért fontos, mert abban az évben minden május elsején született gyermek kapott ötszáz forintot. Én két órát késtem, és ezt az apám mindig orrom alá dörgölte.
Az első nap olyan volt, mint egy börleszk. Apám bejött a kórházba, ajándékba hozott anyámnak egy doboz mirelit málnát. A májusi melegben a málna olvadni kezdett és amikor apám belépett a kórterembe, megbotlott a küszöbben, s az olvadó málna anyám kebelén landolt, az ágy úgy nézett ki, mint egy szörnyű gyilkosság helyszíne.
Általánosba az Attila utcai suliba jártam. Angyalföldön érettségiztem, de ma is csak annyit tudok oroszul: Davaj vodka! Felvettek a pesti jogi karra, a jogot öt év alatt sem szerettem meg. Legtöbb időmet a Véndiák tanszéken töltöttem, ami nem volt más, mint a Véndiák presszó a jogi karral szemben.
Az egyetem előtt még volt egy kis katonaság. Itt passzív rezisztenciába vonultam, a parancsokat próbáltam negligálni. Nemcsak katona voltam, de tűzoltó is, amint József Attila megírta. Csak vadakat terelő juhász nem voltam, de még lehetek. Az egyetemet elvégezve jogász lettem a Tűzoltóság Országos Parancsnokságán (TOP). Ekkor voltam az életemben topon.
A tűzoltóságnál elkezdtek agitálni, hogy lépjek be a pártba, erre megpattantam. Az MTI-hez kerültem, mint újságíró gyakornok. S mi történt az első napomon? Behívott a főnök, s közölte velem: Mikes elvtárs, maga alkalmas lenne munkásőrnek. Majdnem elájultam, s csak úgy menekülhettem, hogy népi ellenőr lettem. Kevés dolog van, ami nem voltam (kiképzett katonai cenzor is) s most az Újpesti Városnapok gyakori látogatója leszek.
A Ludas Matyiba állandó munkatársnak Árkus József vett fel. Ez volt életem legjobb munkahelye. Aztán megszűnt a Ludas és a rendszer is. Az egyiket sajnálom. (Folyt.köv.)
Majláth Mikes László