Szlovákiában, magaslaton készült a versenyekre a gyalogló Madarász Viktória és edzője, Rácz Sándor. A Csorba tó környékén rótták a kilométereket, Viki gyalogszerrel, Sándor pedig kerékpáron kísérte tanítványát. Korábban ugyan hallottak arról, hogy Maci Laci kései utódaival találkozhatnak az erdei utakon, de arra egyikük sem számított, hogy pár nap alatt többször is összefutnak a medvékkel. – Egyedül edzettem egy kicsit, jól esett a gyaloglás a rengeteg bicajozás után – emlékezett a történtekre Rácz Sándor. – Éppen felfelé kaptattam az úton, örültem, hogy végre árnyékos területre érek, amikor szemből az egyik szlovák gyalogló ordít és integet: „mackó, mackó!” Sándor éppen arra gondolt, hogy felveszi melegítőjét, mert hűl az idő, de amikor a háta mögé pillantott, a földbe gyökerezett a lába. – Egy medvebocs öltögette rám a nyelvét körülbelül kétméteres távolságból. Tele lett a gatyám, nem törődtem semmivel, pedig azt mondták a mindentudók, hogy tilos futni a medve elől. Nos, én úgy elkezdtem futni, hogy azt még Usain Bolt is megirigyelhette volna – mondta az edző. Még lihegett, amikor elmesélte kalandját Viktóriának. Viki jót mulatott a „mesén”, de másnap szembesült a valósággal: ö is randevúzott a mackókkal.
– Résztávokat mentem időre, Sándor – kezében a stopperrel – egy kerékpáron követett, és persze hajtott, mert egy edzőnek semmi sem megfelelő – mondta Viki. – Nem tudom már, hányadik kilométert gyalogoltam végig, hegynek föl, völgynek le, amikor azt láttam, hogy Sanyi, mint Eddy Merckx, a felejthetetlen belga kerekes, úgy tekeri a pedált, hogy füstölnek a gumik a bicajon. Mutogatott ugyan, de én nem értettem a jelbeszédet – idézi fel a történteket Viki, aki úgy gondolta, darázs csípte meg az edzőt, ezért siet. Pár pillanat múlva rájött, hogy Sanyi tegnapi meséjét nem Andersen írta.
– Komolyan mondom, egy mackó állt az út szélén tőlem pár méterre, és mint egy stoppos integetett felém. Persze, nem nekem kalimpált, hanem a bocsainak, akik éppen az úton szándékoztak átkelni. De nekem erről nem szólt a medve mama, ezért sarkon fordultam, és szerintem a világ leggyorsabb ötszáz méterét gyalogoltam vagy inkább futottam le akkor.
(gg)