A Politikai Foglyok Országos Szövetsége (POFOSZ) Újpesti Szervezete október 28-án délelőtt emlékezett meg az ’56-os áldozatokról. A hagyományosan a Megyeri temető ravatalozója falán lévő emléktábláknál megtartott ünnepségen vitéz Kocsis Lajos, a szervezet elnökhelyettese mondott beszédet. Az önkormányzat nevében helyezett el koszorút dr. Molnár Szabolcs, Újpest alpolgármestere. A megemlékezésen részt vett a Megyeri Úti Általános Iskola, valamint az Angol Tagozatos Általános Iskola több diákja.
Az 1956-os újpesti és országos eseményekre emlékezett október utolsó péntekén, délelőtt a POFOSZ újpesti szervezete. Bár az évek előrehaladtával a kortárs visszaemlékezők számra egyre fogy, a megemlékezésen képviseltette magát az unokák, dédunokák korosztálya, két általános iskola több diákja. A Megyeri temető ravatalozójának falán öt éve két márványtábla hirdeti az 1956-os forradalom és szabadságharc itt nyugvó hősi halottai és áldozatai emlékét. A szürke márványtáblára ötvenhat elhunyt neve került. Közöttük a legfiatalabbat 8-, a legidősebbet 88 éves korában érte a halál. Az ötvenöt évvel ezelőtti nyolcéves akár köztünk is lehetne.
Értük, miattuk mondott beszédet a túlélők nevében, a Himnusz elhangzását követően, vitéz Kocsis Lajos, a POFOSZ újpesti szervezetének elnökhelyettese. A személyes hangú beszéd során az elnökhelyettes megrendülve beszélt az ötvenöt évvel ezelőtti mindennapokról, amelynek részese volt. Azokról az eseményekről, amelyek megrázták az egész világot. Számtalan vért, áldozatot követelt 1956 októbere és novembere, majd az azt követő időszak. S bár október 23-áról szólva az első híradások huligánok és börtöntöltelékek támadásaként láttatták az eseményeket, nemsokára kiderült: a szabadságvágy, a szolidaritás sodorta a fiatalokat a Bem-szoborhoz, majd a Műegyetemhez – emelte ki többek között vitéz Kocsis Lajos. Olyan elnyomás volt akkor,– hívta fel a jelenlévő iskolások figyelmét a szónok, ami kiváltotta a szabadságvágyat. Olyan világot akartak teremteni, ami boldoggá tesz mindenkit. A forradalmat letaposták,– mondta könnyeivel küszködve az elnökhelyettes, s ugyan keresztényi dolog a megbocsátás, megbocsátani lehet, de felejteni nem. Nem felejtünk,és emlékezünk. Mert emlékeznünk kell. Ez a sorsunk–zárta beszédét.
Az emlékezőknek Antal József, a POFOSZ újpesti szervezetének tagja Steinné Grúber Katalin Váci rabtemető című versét mondta el, majd koszorúzás következett. Elsőként dr. Molnár Szabolcs alpolgármester helyezte el az önkormányzat koszorúját az emléktáblánál. A POFOSZ kerületi szervezete nevében vitéz Kocsis Lajos, valamint a szervezet elnöke, Csizmadia József hajtott fejet az áldozatok előtt. Koszorút helyeztek el a Megyeri Úti Általános Iskola valamint az Angol Tagozatos Általános Iskola diákjai. A kegyeletes ünnepséget a Szózat zárta.
B. K