Ma reggel kilencvennyolc éves korában elhunyt Habsburg Ottó, az utolsó magyar király és osztrák császár legidősebb fia. A Páneurópai Unió volt elnöke, az Európai Parlament volt alelnöke a bajorországi Starnbergi-tó partján fekvő Pöckingben halt meg.
Habsburg Ottó német, osztrák és magyar állampolgár is volt. 1912-ben született Ausztriában, Reichenau an der Rax-ban. Teljes neve Franz Joseph Otto Robert Maria Anton Karl Max Heinrich Sixtus Xavier Felix Renatus Ludwig Gaetan Pius Ignatius von Habsburg-Lotharingen.
Habsburg Ottó temetésének pontos időpontjáról később ad tájékoztatást a család. Habsburg Ottót hét gyermeke, 22 unokája és két dédunokája gyászolja. Felesége, Regina főhercegné (Regina Helene Elisabeth Margarete Prinzessin von Sachsen-Meiningen) tavaly halt meg.
Ausztriából 1919-ben családjával együtt száműzték, előbb Svájcba, majd Madeira szigetére távoztak, később Spanyolországban és Belgiumban nevelkedett. Középiskolai tanulmányait magyar és osztrák tanrend szerint végezte, Belgiumban a leuveni egyetemen politikai- és társadalomtudományokból doktorált.
Habsburg Ottó 1912-ben a trónöröklés sorrendjében a negyedik helyen szerepelt. Apját, IV. Károlyt (Ausztriában: I. Károly császárt) törvényesen 1921-ben (1921. évi XLVII. törvénycikk) Magyarországon is megfosztották trónjától. Ottó egészen a második világháború végéig reménykedett a visszatérésben. 1961-ben lemondott trónigényéről, az osztrák monarchisták azonban továbbra is I. Ottó osztrák császárt, a magyar legitimisták II. Ottó magyar királyt tisztelik személyében.
1960-ban a Habsburg-Lotaringiai-ház több tagja elfogadta a Habsburg-törvényt, és aláírta a lemondó nyilatkozatot. Végül 1966. október 31-én négy évtizednyi távollét után visszatérhetett hazájába.
Ottó főherceg 1951. május 10-én a franciaországi Nancyban vette feleségül Regina szász–meiningeni hercegnőt (1925-2010), akitől hét gyermeke született. Fia, Habsburg Károly főherceg 1961-ben született Bajorországban. Legkisebb fia, György 1964. december 16-án látta meg a napvilágot a bajorországi Starnbergben. Jelenleg a Magyar Vöröskereszt elnöke.
A Páneurópai Uniónak 1936-tól tagja, 1957-től alelnöke, 1973-tól elnöke volt. 1978-ban német állampolgárságot kapott. 1979 és 1999 között a CSU frakció mandátumával tagja volt az Európai Parlamentnek, két ízben is a frakció korelnökeként. Nagy szimpátiával kísérte az 1988–1989 évi közép-kelet-európai változásokat. Sokat tett az Európai Unió bővítéséért, ennek keretében Magyarország csatlakozásáért. Politikai tevékenységére jellemző, hogy a Kárpát-medencében szinte minden országban ugyanazt a beszédet mondta el az illető ország nyelvén. A rendszerváltást követően az FKGP felvetette köztársasági elnökké választását, ő azonban a jelöltséget rendkívül udvariasan elutasította.
(Fotó és szöveg: szeretlekmagyarorszag.hu)