Hazai és nemzetközi hírnevét építészként szerezte. Építészi korszaka két jellemző részre osztható. 1981-ig állami szolgálatban állt különféle tervezővállaltoknál, illetve a Pilisi Parkerdő Gazdaság főépítészeként.
1981-ben önálló tervezőirodát alapított, és az ezt követő munkáival vált híressé jellegzetes, kupolás, organikus épületeivel. Első igazi “makoveczes” alkotása a paksi templom volt. Ugyancsak jellegzetes és nagyszabású munkája a Pázmány Péter Katolikus Egyetem piliscsabai épületegyüttese, a makói Hagymaház, az egri uszoda, az 1992-es sevillai világkiállítás magyar pavilonja. Ez utóbbi volt az egyetlen állami megrendelése.
Egyik utolsó interjújában, amit tavasszal a Heti Válasznak adott, így vall az általa megteremtett organikus építészetről: “Az a fa viszont a föld alatt ugyanakkora, mint a föld felett. A mélyben lévő rész, a láthatatlan gyökérzet élteti. Ilyen gyökérzet a magyar szellem. Az organikus építészet lényege is ez – nem arról van szó csupán, hogy szerves formákat rajzolgatunk. Tetszik tudni, mire kell megtanítani ma egy végzett építészmérnököt? Például arra, hogyan kell belépni egy szobába. Vagy hogy egy családi ház tervezésénél az asszonyt kell megkérdezni, hiszen az otthont ő teremti, a férfi dolga, hogy a pénzt megszerezze rá.”
A rendszerváltás környékén a konzervatív oldalhoz kötődő közéleti személyiségként lépett színre, az Országépítő Alapítvány egyik alapítója, a kilencvenes években tagja volt a Magyar Nemzet szerkesztőbizottságának, a Balassi kuratórium elnöke.
Makovecz Imre munkái képekben.
Makovecz Imre munkái videón (index video).