Mézédes must lett a szőlőből

  •  
  •  
  •  

Sokat ígérő előkészületek, rengeteg szőlő jelezte, készülődik “valami” szombaton a piacon. A gyanútlan vásárló először szőlő vásárra tippelt, meg is kérdezte, mennyiért mérik majd a szép fürtök kilóját. Kiderült, a portéka nem eladó, nemsokára must lesz belőle.

Amikor nem sokkal tíz óra előtt a ládák tartalma a hatalmas darálóban landolt, nyilvánvalóvá vált, hogy a szüreti móka vette kezdetét október 8- án az újpesti piacon. A munka nehezét elvégezték azok a szorgos kezek, akik a szőlőtőkéről Újpestre juttatták a szőlőt. Az újpestieknek a látványos és hangulatos darálás, préselés jutott és máris csorgott a hegy leve… megkóstolhattuk a mustot. Az Újpesti Piac- és Vásárcsarnok vezetősége ezúttal is kitett magáért.

A különböző méretű prések az Újpesti Piac- és Vásárcsarnok relikviái, amelyek jó szolgálatot tettek ezen a napon is. A mókamester, Csaba úr, a helyettes vezető, többször kiáltotta, ösztökélte a népet, mondván, lehet lányok, asszonyok taposni a szőlőt! Talán, ha egy héttel korábban zajlik az esemény, talán lett volna vállalkozó kedvű fehérnép a sorban állók között. De a nyárból mindjárt a tél felé tartó átmenetben, a hideg, szeles időben, bizony nem akaródzott mezítláb a dézsába mászni és elvégezni azt, amire a prés is képes.

A darálásba, préselésbe bárki beszállhatott, ám a piacozók inkább a mustra vártak. A kis poharak tartalma mézédes, illatos must volt. – Egészségére! – kívánta Balogh Angéla és segítője: Judit, amikor kitöltötte, kínálta a mustot. A jó hangulatot nemcsak a nedű okozta, az Újpesti Magyardal és Zenebarát Társaskör – László Mária vezetésével – vidám szüreti nótákat énekelt, remek hangulatot teremtettek. A másfél órás program során elfogyott a szőlő az utolsó szemig, a must az utolsó cseppig. Így a piacon az idén sem válik a mustból bor.

Egészségére!

Kiss Andrásné, Zsuzsa unokájával, Alexával érkezett. A kislány kíváncsian nézte a hatalmas méretű prést. Alexától megtudtam, az oviban is volt szüret, meg is kóstolták a mustot, de ott nem volt ilyen nagy a prés. A Nagymama most óvatos volt, – viszünk haza a mustból, és ha anyu, apu megengedi, lehet kóstolni. – mondta.

Ma már csak emlék

– Hol van már az, amikor otthon, édesapámékkal szüreteltem -  nosztalgiázik Ángyán János, miközben kóstolja a mustot. – A szőlő a kiskert végében termett. A másik fele végigfutott a tornácon. Látványnak szép volt, ízre azonban savanyú. Nem volt jó bortermő vidék a szülőföldem. Kevés a napsütés, rövid a nyár Északon, Borsodban. De szegény apánk a világ legjobb boraként kínálgatta mindenkinek. Ilyen emlékek jutottak ma eszembe a kóstolás során.

Televíziós szüretek

– Legalább harminc éve nem ittam mustot, mondtam a férjemnek, álljunk be a sorba – mondja Verőné, Szilvia. – Ízlelgetem, nagyon finom. Pesti lányként a szüretről is csak a televízióból van elképzelésem. Köszönöm a piacosoknak, hogy nekünk is szánták ezt a bemutatót, szép perceket szereztek vele.

Az eseményről készült képeket megtekintheti Újpest-Káposztásmegyer facebook oldalán!

– bk