Nagy változás történt az Újpest-belsővárosi Református Gyülekezet életében, hiszen vezető lelkésznek nevezték ki a 39 éves Szabó Lászlót. A református lelkész ismeri városunkat, hiszen immár 13 éve szolgál Újpesten, ám most léptették elő.
Szabó Lászlót április végén nevezték ki parókus lelkésszé, és október 8-án tartották az ünnepélyes beiktatását. A háromgyermekes családapa és református lelkész bár angyalföldi születésű, mára újpestinek érzi magát, hiszen 2009. szeptember 1-től szolgál a városban.
„Érzem itt a lokálpatriotizmust, és azt, hogy az újpestiek büszkék a hovatartozásukra, itt mindenki egységben áll. Hiszen Újpest mégsem egy szokványos kerület, hanem érzelmileg máig önálló város. Ráadásul a legsportosabb, itt mindenki sportszerető. Sőt, máig lehet tudni, egykor ki hová járt dolgozni: tartják egymással a kapcsolatot az egykori tungsramosok vagy bőrgyárosok. Fantasztikus adomány ez az összetartozás.”
Szabó László lelkész elmondta, hogy több száz tagja van a gyülekezetnek, s valamennyiük sorsát, életét igyekszik nyomon követni.
„A templomi igehirdetés voltaképp a nyilvános szereplésem, ám ez csakis a kezdet. Utána szeretem nyomon kísérni az embereket. Éppen ezért igyekszem meglátogatni őket, meghívom magamhoz beszélgetni, foglalkozom velük. A hívek pedig igénylik is a személyes törődést.”
A vezető lelkész szerint rengeteg fiatal nyit a vallás és a lelki élet felé, ám a református egyház is nagyon sokat tesz azért, hogy megszólítsa az ifjabb generációkat, például ifjúsági táborokat, imaórákat, közösségi rendezvényeket tartanak.
„Kimondhatjuk, hogy a rendszerváltozás előtt soft keresztényüldözés volt Magyarországon. Ismerek olyat a gyülekezetünkben, aki azért nem kapott évtizedeken át fizetésemelést, mert vállalta a hitét. Azonban a rendszerváltozásnál történt valami, rengeteg a fiatal nálunk. Az is boldoggá tesz, hogy sok család jár a gyülekezetbe. Az istentisztelet után nem szélednek szét, hanem együtt maradnak. A szülők beszélgetnek egymással, a gyerekek pedig játszanak.”
Szabó László (Fotó: Várai Mihály)
Szabó László úgy érzi, lelkészként tartania kell a lépést a korszellemmel. Úgy látja, a ma emberét már teljesen más lételméleti problémák foglalkoztatják, mint évszázadokkal ezelőtt.
„Míg korábban az eredendő bűn kérdését tárgyalta az egyház, mára áthelyeződött a fókusz a magány, az egyedüllét kérdéskörére. Úgy vélem, a mai embert inkább az elveszettség érzése foglalkoztatja: kinek vagyok fontos, ki figyel rám, kinek tűnne fel, ha nem jönnék dolgozni? Sok magányos ember jár a gyülekezetünkbe, felkaroljuk őket, és megpróbálunk bibliai magyarázatot adni az élethelyzetükre. Ugyanis van, aki eljött az elveszettért, hogy megtalálja, méghozzá Jézus Krisztus.”
Kérdésünkre a lelkész kifejtette, a gyülekezetet is ugyanazok a napi kérdések foglalkoztatják, mint másokat.
„Háború, rezsiköltségek, elszaladó árak. Szó van róla személyes és közösségi szinten is, mégsem ez a mérvadó a mindennapjainkban. Nagyon örülök neki, hogy fontosabb a lelkiség a híveink számára. Hadd idézzem fel a Bibliát, amelyik egyfajta „kettős polgárjogról”, földi és mennyei polgárságról beszél, a hívők számára. Hisszük azt, hogy mi, hívők mennyei állampolgárok is vagyunk, a magasztos lelkiség is fontos számunkra. Számunkra, akik az Istenhez tartozunk, nagyon jelentőségteljes az élet. Okunk van a derűre, mert megingathatatlanul szeret bennünket az Isten.”
A vezető lelkész úgy érzi, aki megérti az evangéliumot, annak vonzó reformátusnak lenni. Újpest-belsővárosi Református Gyülekezet várja a hitélet és a vallás iránt érdeklődő személyeket.
