Nemrég, a víztoronynál tett bejárásról szólva, lapunk úgy fogalmaztunk: a 100 éves ipari műemlék hasznosítását nehezíti, hogy a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal semmit sem engedélyez, ami a víztoronnyal kapcsolatos. Erről kérdeztük az újpesti Bazsó Gábor művészettörténészt, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal tudományos munkatársát, az Újpest építészeti öröksége című könyv társszerzőjét.
– Miért van ez így?
– Ezt az állítást határozottan cáfolhatom. Az újpesti víztoronynak a Fővárosi Vízművek Zrt. a tulajdonosa, és ismeretem szerint a kezelője is. Hivatalunk semmiképpen nem a kezelője, mint ahogyan a cikk is állítja. Úgy gondolom, hogy a Vízműveknek, az újpesti önkormányzatnak, valamint hivatalunknak is közös érdeke, hogy az épületnek legyen funkciója. Ebben a fantázián túl az anyagiak játszhatnak szerepet.
– Van-e vétójoga a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalnak tulajdonosváltás esetében? Felmerült ugyanis, hogy az önkormányzat ismét Újpest tulajdonában szeretné tudni a víztornyot.
– A tulajdonosváltásba a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal csak abban az esetben szól bele, amennyiben állami tulajdonban lévő műemlékek, védett épületek cserélnének gazdát. A víztorony esetében erről nincs szó, csupán a műemléki követelmények tiszteletben tartását kérjük. Nélkülünk is megköttethetik a felek között a megállapodás.
– Újpest épületeinek kiváló ismerőjeként Ön milyen szerepet szánna a használaton kívüli víztoronynak?
– Többször felmerült az évek során, hogy lakássá, kávézóvá, galériává egyaránt átalakítható volna a víztorony. El tudom képzelni ilyen irányú jellegű hasznosítását. Mivel testes építmény, a falak sok mindenre alkalmasak. Az épület akár szintenként is kaphat új funkciót. Ehhez, mint említettem, a szándékon túl anyagiak kellenek, nem is kevesek.
B. K.