Az Újpesti Városnapok alkalmából színház bemutatót tartott az Ady Endre Művelődési Központ Újpest Színháza. Szeptember 3-án a nagyközönség előtt gördül fel a függöny.
Zsúfolásig megtelt az Újpest Színház nézőtere augusztus 27-én este, amikor Gyurkovics Tibor klasszikus darabját, a Nagyvizitet mutatták be. Nagyszerű színészi alakítások sora tette feledhetetlenné az előadást.
Gyurkovics Tibor a Nagyvizitet 1978-ban írta, és a mű azonnal hangos sikert aratott. A tragikomédia ereje abban rejlik, hogy emberi esendőségünkön túl, egész világunkat, annak pszichológiailag is jellemezhető mozgásait mutatja be. A szó szoros értelmében vett nagyvizit tulajdonképpen csak egy aprócska részlete a műnek, a darab egésze maga egy nagyvizit, diagnózist állítva fel emberségről, gyarlóságról, hősiességről, egyszerűségről és kiszolgáltatottságról.
A mű megjelenítése éppen a rengeteg sajátos, nyílt és rejtett komikus lehetőség miatt virtuóz, kihegyezett előadásmódot igényel. Bár a darabban lehetőség nyílik a féktelen komédiázásra, mégsem tanácsos átlépni egy bizonyos, jó ízlésbeli határt, hogy a darab egészén végigvonuló, hol jobban, hol kevésbé felszínre törő tragikuma ne váljon a komédiázás áldozatává. Ez maximálisan sikerült megvalósítani az előadáson.
Dózsa László érdemes művész, a darab rendezője több okot is felsorol, amiért erre a műre esett a választása. A legfontosabb talán az, hogy Gyurkovics Tibor most lenne nyolcvanöt éves, tehát az író előtt is tiszteleg a színház. Másrészt: ma aktuálisabb a mű, mint valaha.
A bemutatót hosszas próbák előzték meg, s mint Harsányi Gábor Jászai Mari-díjas, érdemes művész utalt rá: annak ellenére rendkívüli koncentrációt igényelt a szerep, hogy statikus darabról van szó.
Az előadás
Szombaton este hét órakor kezdődött, rendhagyó módon kezdődött a zártkörű bemutató, ugyanis a Gyurkovics-életút felelevenítése után a nézőtéren megszólalt a tangóharmonika. A Fazekast játszó Rusz Milán játszott rajta, közben bohócokról énekelt (jó értelemben utalva a komédiásokra, Gyurkovicsra, és Dózsa városligeti kintornás emlékeire). Aztán a színész fellépett a színpadra és belépett a darabba, ahol várta őt az ágya és a három szobatárs.
A betegek dialógusai alatt hol halkabban, hol hangosabban kacagott a közönség. A rejtett keserűségek csak később csapódtak le a nézőkben. Harsányi Gábor zseniálisan játszotta a fecsegő Badari főszerepét, egyetlen pillanatra sem lépte át azt a bizonyos ízlésbeli határt. Lorán Lenke, Dóka Andrea, Nyári István, Rusz Milán, Lippai László, Agárdi László, és a kisebb szerepeket alakító színészek is kitettek magukért. Dózsa László a szereplők kiválasztásánál ráérzett, hogy kikhez illik a szerep, és jó érzékkel, finoman irányította a művészeket.
Á.T.