Hollandok, olaszok, magyarok. Külön-külön csak nemzetiségek, együtt egy nagy csapat. Ez az elmúlt napokban is beigazolódott. Február 10-12. között a Babits Mihály Gimnáziumban gyűltek össze azok a diákok, akik nyáron ismét Magyarországra látogatnak azzal a céllal, hogy közösen nyújtsanak segítséget gyerekek táboroztatásánál.
Az Európai Iskolahálózat (ESN) keretében – melynek alapító tagjai vagyunk – tavaly először szerveztük meg ezt a jótékony célú projektet, nagy sikerrel. Az idén még több ország diákjai jelentkeztek, hogy együtt dolgozzunk a Tábor utcai napközis táborban.
Pénteken érkeztek meg az olasz, holland diákok és tanáraik. Családom is vendégül látott egy holland lányt. Mivel korábban már az interneten megismertük egymást így a reptéri fogadásnál már nem volt szükség a nagy gonddal elkészített fogadótáblára. Az érkező vendégek lelkesen ugrottak a nyakunkba.
A reptérről az iskolába vittük a diákokat. Az angol nyelv gyakorlása is célja ennek a projektnek, de vendégeinket jobban érdekelte a magyar nyelv. Hangosan olvasgatták az útjelző táblákat: „Nyiregy haza”, „Godolo”.
Az iskolában jöttünk először össze és egy játék segítségével a különböző időpontokban érkező külföldi vendégekkel gyorsan megismerkedtünk, majd bekapcsolódtunk az iskolában éppen zajló diáknapi farsangi bálba. A külföldi vendégeket hamar megtanítottuk kedvenc iskolai táncainkra. Hazafelé indulva kihasználtuk az iskola előtti havat, jót hócsatáztunk. Ekkor vált szállóigévé a „blablabla”, ezt a szót használták a külföldiek, ha magyarul beszéltünk egymás között, és ezt használtuk mi magyarok, amikor ők a saját nyelvükön beszéltek.
A szombat nagyon tartalmasan telt. Délelőtt az iskolában tartott konferencián megterveztük a nyári tábor programját, illetve a tábori pólók logóját. Ötleteket gyártottunk arra, hogyan lehetne a táborhoz anyagi támogatást szerezni. A munka után városnézésre indultunk. Legjobban a Budavári Palota tetszett a vendégeknek. A kemény mínuszok ellenére sokat gyönyörködtek a kilátásban, bár mindenki sokszor elmondta: „I’m frozen.” A pesti oldalon a Hősök tere volt a megunhatatlan fotótéma.
A búcsúzáskor a reptéri váró visszhangzott a csapatkiáltásoktól, s mire felszálltak a gépek, mindenki átérezte a címbeli mondatot: „Nem baj, ha hideg van Budapesten, hisz forró szívvel megyünk.”
Köszönet ezért a pár kellemes és hasznos napért Somodiné Nagy Ilona, Martonné Czemel Katalin tanárnőknek és Marton Sándor tanár úrnak, illetve a holland Ad tanár úrnak, az olasz Jacqueline és Lucia tanárnőknek, valamint az iskola alapítványának.
Nyárra csapatunk kiegészül egy finn, négy török és két portugál diákkal. Már nagyon várjuk!
Lippai Lilla 9.b
Babits Mihály Gimnázium