Feladom! Mondhatta volna beletörődve. Magzatpózban, elgyötört arccal feküdt az ágyon, már rég melegítenie kellett volna, de mozdulni is képtelen volt, remegett keze-lába, görcsölt a gyomra, sírt a fájdalomtól. Már csak ötven perc volt a futamig. Feladom, mi van, ha ezt mondja, semmi, mindenki elfogadja.
Ilyen állapotban békésen csónakázni is lehetetlen, nemhogy teljes erőből kajakozni, továbbjutni, majd megnyerni az olimpiát. Feladom, bocs, kétszeres olimpiai bajnok vagyok, nagyon sokszoros világ-, és még többszörös Európa-bajnok, nyertem már eleget, de most jött ez a vírus, legyőzött, mit tegyek, ez van, értsétek meg. Mi pedig megértjük. De nem mondta. Konokul nem mondta gyerekként sem, amikor a többiek játszottak, ő meg szorgosan lapátolt a vízen, kamaszként sem, amikor a többiek buliztak, ő meg készült a másnapi versenyre, felnőttként sem, amikor a többiek jobbnak látszottak, mégis ő győzött. És nem mondta most sem, Rióban. Összeszedte magát, kiegyenesedett, lapátolt, továbbjutott, majd olimpiai bajnok lett kajak kettesben. Aztán megvédte a címét egyesben. Végül a négyes tagjaként is diadalmaskodott. Így lett Kozák Danuta a legtöbb olimpiai aranyat nyerő magyar kajakos, nem csak Rióban, hanem összességében, holott ugye elég veretes a mindenkori magyar kajakosok mezőnye. Feladom, mondhatná most Gyurta Dani is a rosszul sikerült olimpia után, de bizonyosan nem mondja, mert nem mondta soha, ezért lett olimpiai bajnok, háromszoros világ- és kétszeres Európa-bajnok. Ezért lettek ők Újpest díszpolgárai. És valószínűleg nem mondta a másik két új díszpolgár, dr. Hollósi Antal Gábor sebész szakorvos és Naszvagyi Vilmos opera-hangversenyénekes sem, nem mondták az Újpestért Díjasok, és az oklevéllel kitüntetettek sem. Tiszteletreméltó ez a makacs nem mondás.
Juhász Mátyás