A 20. század egyik legbriliánsabb tudományos elméjével találkozhatott a közönség egy fiktív életútinterjúnak köszönhetően az UP Rendezvénytér színpadán november 30-án. Az Elképzelt találkozás Neumann Jánossal című előadásban a számítógép atyjaként emlegetett világhírű magyar-amerikai matematikus alakját Fodor Tamás Jászai Mari-díjas színművész keltette életre.
Az 1903-ban Budapesten született és 1957-ben Washingtonban, mindössze 53 évesen elhunyt Neumann János élete jellegzetes 20. századi tudóssors volt. A Ferenc Józseftől nemesi rangot nyert zsidó családban felnőtt Neumannt bankár édesapja sokáig óva intette a „haszontalan” tudósi hivatástól, ő azonban már alig húszévesen a matematika korszakos zsenijének számított; az 1920-as évektől Európa legnevesebb egyetemein tanult és oktatott, a fasizmus térhódítását követően pedig a Princeton Egyetemen, mások mellett Albert Einstein, Kurt Gödel és J. Robert Oppenheimer kollégájaként.
fotó: Várai Mihály
A világháború idején bekapcsolódott a hadiipari kutatásokba, részt vett az atombomba megépítését célzó Manhattan-terv munkáiban (később az atomenergia békés célú felhasználása mellett állt ki), majd meghatározó alakja lett az első teljesen elektronikus, digitális számítógép, az ENIAC kifejlesztésére irányuló munkának. Kidolgozta a Neumann-elvekként ismert tételeket, a modern számítógépek felépítésének és működésének ma is meghatározó alapelveit. Már súlyos beteg volt, amikor Dwight D. Eisenhower elnök az Egyesült Államok legmagasabb polgári kitüntetését, a Szabadság-érdemrendet adományozta számára.
A kamara-előadás írója és rendezője, a Balázs Béla-díjas Dénes György (aki az 1980-as években dokumentumfilmet készített Neumannról) képzeletbeli riporterként lép a színpadra és mintegy 70 percen keresztül faggatja (talán a túlvilágon?) a néhai zseniális tudóst. Fodor alakításában Neumann lépésről lépésre végigveszi saját életét, gyakran anekdotázik családjáról, pályatársairól, szóba kerül, hogyan hegedült Einstein elnyűtt pulóverben és miként feszengett Thomas Mann európai emigráns-társai között a princetoni partikon. Megismerhetjük Neumann második feleségét, Dán Klárát, aki a világ egyik első komputer-programozójának számít. Ugyanakkor nehéz témák is szóba kerülnek, az atombomba kapcsán például a tudósok emberi felelőssége, a tudomány és az erkölcs bonyolult kapcsolata, vagy az a szörnyű tapasztalat, ahogyan a rákbeteg Neumann lassan elveszítette gondolkodási képességét, mely számára a legnagyobb csapást jelentette.
fotó: Várai Mihály
A főszereplő és a kérdező / rendező kellő hozzáértéssel és jó stílusérzékkel keltik életre az önmaga zsenialitásával teljes mértékben tisztában lévő Neumann megnyerő személyét, és sikeresen elkerülik, hogy az előadás száraz életrajzzá, unalmas tényközléssé váljon. A fiktív életút-beszélgetést multimédiás vetítés kíséri, a színpad előterében elhelyezett vásznon megelevenednek (gyakran szó szerint) a világhírű tudós életét bemutató fényképek, filmfelvételek.
Rudolf Dániel