Ördöggörcs a Polgár Centrumban

  •  
  •  
  •  

Megesik, hogy nemzedékeken keresztül öröklődik a tehetség, ám arra elég kevés példa akad művészeti életünkben, hogy négy generáció maradandót alkosson. Ilyen család a Karinthy, melynek tagja a Márton névre hallgató író, rendező, színházigazgató, aki november 4-én este, a Polgár Centrumban, számtalan titkot megosztott az Újpesti Művelődési Kör tagjaival.

Négy Karinthy – egy eset

Ezúttal is Kőrös András, a kör ügyvivője köszöntötte a megjelenteket, majd átadta a szót Sipos Lajos irodalomtörténésznek, ugyanis ő tette fel kérdéseit Karinthy Mártonnak. S, hogy még feledhetetlenebb legyen az est, Szilágyi Tibor színművész, a Karinthyk műveiből olvasott fel különféle izgalmas szövegeket.
Márton válaszaiból kirajzolódott egy kivételes család élettörténete.

Természetesen Karinthy Frigyessel indult az életút ismertetése. A nagy író, mai szóhasználattal élve, igazi sztár volt a maga korában, mindenki ismerte őt, még a busz is megállt a háza előtt, s felszállhatott rá, ha úri kedvbe úgy tartotta. Kávéházi asztalánál megfordultak az irodalmi élet jelentős személyiségei, barátságok szövődtek. Frici (így becézték) rengeteget dolgozott, sikert sikerre halmozott, mégis hiányérzet maradt benne, mert úgy érezte, nem írta meg élete nagy művét. Mi meg csak töprengünk: mi hát akkor az Így írtok ti, vagy éppen a Tanár úr kérem. Márton, az unoka úgy fogalmazott: ha összerakjuk az életművet, bizony hogy megszületett a nagy mű. Egyébként az újpesti székhelyű Kossuth Kiadó éppen most adja ki sorban könyveit.

Karinthy Frigyesnek volt egy kevésbé ismert fia is, aki költőként sokra vihette volna. Tehetségéhez nem férhet kétség, ezt még a szigorú Babits is elismerte. Gábor keveset írt, de az ütött. Gyötrődő alkat volt, töprengései, kétségei az elhallgatás felé vitték. Végül tudathasadásos állapotba került, elméje megháborodott, és az elmegyógyintézetben kötött ki, ahol Benedek István kezelte. Az ördöggörcs (ez Karinthy Márton könyvének a címe) végzett a fájdalom hercegével.

A másik gyerek, Ferenc is sokra vitte az írói pályán. Sorra jelentek meg regényei, novellái. Látszólag minden rendben volt körülötte, sportolt, olykor belement az éjszakába, de belül egyre csak őrlődött, nem találta a helyét. Kihúzták alóla az ismert világot, útvesztőbe került. A megfoghatatlan kor krónikása volt ő. És nála is eljött az idő, amikor egyik pillanatról a másikra elhallgatott.  Működésbe lépett az ördöggörcs.

Karinthy Márton egyre csak mesélt, anekdotázott az ősökről, de nem kerülhette ki saját szerepének meghatározását sem. Nem árt mérleget vonni azért sem, mert az általa alapított magánszínház harminc éves lett. Ez pedig igen nagy szó, hiszen szinte lehetetlen feladatnak tűnik támogatás nélkül működtetni egy teátrumot. Neki sikerült, a közönség szereti a színházat, állandóan telt ház előtt mennek az előadások. Javarészt magyar szerzők darabjait játsszák, köztük természetesen Karinthy Frigyest is. Az igazgató olykor hadakozik a rendezővel (mindkettő ő maga), hogy mennyit bír el a költségvetés, de mindig egyezségre jutnak. Jöhet a következő harminc év.
Az est végén Szilágyi Tibor színművészt egy Szunyoghy-festménnyel ajándékozták meg a tagok.

Kép és szöveg: Ádám T.