Ahogy megyünk előre az időben, gyakran vetődik fel a kérdés: ki indul a helyhatósági választásokon. Sarkítva a kérdést: ki lesz Újpest polgármestere? Erre lapunkban nem tudunk most választ adni. Azt azonban nagy valószínűséggel tudjuk, hogy ki nem. Dr. Derce Tamás polgármester június 18-án rendkívüli hivatalvezetői értekezleten jelentette be: nem jelölteti magát polgármesterként 2010. októberében.
– Hogyan fogadta a hírt a hivatal vezetése? Volt kommentálás, vagy csak a tény hangzott el?
– Csak tényszerű közlésre szorítkoztam, így megvitatni sem volt mit. Aznap egy hírügynökség újságírójával is beszélgettem erről. Nem szerettem volna, ha a sajtó felkapja a hírt, és a kollégák, akikkel 20 éve, vagy rövidebb ideje dolgozom együtt, az újságból értesültek volna döntésemről. A munkakapcsolatunk őszinteségre kötelez. Úgy vélem, hogy azoknak a jelölteknek,és jelölő szervezeteiknek , akik velem együtt ringbe szálltak volna, szintén joguk van tudni erről a döntésről. Újpest kisváros. Döntésem adott esetben formálhatja a küszöbön álló jelöltállítást is. A pénteki hivatalvezetői értekezleten azt éreztem, közvetlen munkatársaim többségét meglepte a bejelentés.
– Az elmúlt év őszén az Újpesti Naplóban megjelent: az egyik helyi szervezet- erős nyomatékkal – azt szerette volna elérni, hogy 2010-ben sem a parlamenti, sem a helyhatósági választásokon ne induljon. A döntésnek köze van ehhez?
– Nincs köszönőviszonyban a két dolog egymással. Nem ezért. A parlamenti választásoknál úgy éreztem, az ország nagyarányú változtatást óhajt. Nem akartam ennek akadálya lenni, hiszen jelöltségemmel minden bizonnyal megosztottam volna a szavazatokat. Ez nem volt szándékomban, inkább visszaléptem a jelöltségtől. Tavasszal abban bíztam, a formálódó és mint láttuk, később létre is jövő új többség munkája nyomán olyan törvények születnek, amelyek előrevetítik a nagyon várt önkormányzati reformot, amelyet elsőként üdvözöltem volna. Abban bíztam: a változás olyan feladatot hoz, amelyben tudásom legjavát adhatom és meggyőződésemnek is megfelel. Mivel nem mindig tetszésem szerint alakulnak a dolgok, arra jutottam: ebben nem kívánok részt venni. Jöjjön az utódom, legyen új polgármester.
– Mégis ki legyen az?
– Tudtommal még egyetlen pártnál, szervezetnél sem történt meg a jelöltállítás, tippelni nem lenne szerencsés, hogy kire gondolok. Jó lenne, ha Újpestnek olyan polgármestere lenne, akinek van önkormányzati és államigazgatási tapasztalata. Akit Újpest népe megválaszt, az az erkölcsi támogatásomat élvezni fogja.
– Elkanyarodtunk a leendő polgármesterről szólva az indokoktól. A parlament módosította a választójogi törvényt, döntött a kisebb létszámú parlamentről éppúgy, mint az önkormányzati képviselő-testületek létszámának csökkentéséről, lerövidült a jelöltállítás időszaka is. Igaz, nem minden úgy alakult, ahogyan Ön szakmailag indokoltnak tartotta volna…
– A helyi lap hasábjain és az országos sajtóban is többször elmondtam, a képviselő-testületek létszámának csökkentése számomra a demokrácia csorbulását vetíti elő. Kevesebb ember dönt majd a lakóhelyét érintő dolgokról. Az elfogadott törvényi módosítás számomra azt is jelenti, hogy a 14 napos jelöltállítási határidővel, a kevesebb képviselővel nagymértékben szűkül a listáról bejutó jelöltek száma. Sérül a kisebb pártok, szervezetek, és kiváltképpen a civilek térnyerése, azaz képviselete. Több mint két évtizedes politikai tapasztalattal, életismerettel nekem továbbra is más az elgondolásom. Ugyanakkor bizakodással tölt el, hogy nem csak ebből áll a kimunkálandó önkormányzati reform. Bizakodjunk! Az utóbbi években tapasztaltam: hazugsággal, tisztességtelenséggel is lehet politikai babérokra törni, sőt! A Gyurcsány-kormánynak nagy hibája volt, hogy megosztotta az országot, és a két tábor továbbra sincs beszélő viszonyban egymással. Ennek hatására az önkormányzat képviselő-testülete is át volt, van itatva aktuálpolitikával, ez pedig nem jó.
– – Vagyis megfontolt, megérlelt és végső döntést hozott?
– Egy ilyen, az életemet nagymértékben befolyásoló döntést nem lehet egyik napról a másikra meghozni. Az eltelt húsz év, a polgármesterség életem meghatározó, felemelő, olykor gyötrelmes időszaka volt, amelynek során megtapasztaltam azt is, mit jelent az, ha az itt élők bizalmukat adják, olykor a szeretetükkel is elhalmoznak. A sors, a Jóisten megadta: ott lehettem polgármester, ahol születtem, ahol élek. 2006. októberében úgy gondoltam: ez lesz az utolsó választási ciklus, amit végigcsinálok, majd leköszönök. Bevallom, közben foglalkoztatott az esetleges folytatás is. Akik jól ismernek, tudják: öntörvényű ember vagyok, akit a saját értékrendje is motivál. Eszerint most kell befejeznem. Amikor megy a szekér. Két nagy párt közvélemény kutatásából a minap az derült ki: az újpestiek 70 százaléka most is támogat. Eszembe jutott egy 1994 –es történet, amikor nyáron, nem sokkal az önkormányzati választás előtt kiléptem a remekül teljesítő, az enyémtől mégis eltérő értékeket felvállaló SZDSZ-ből. Ősszel eme háttér nélkül, független jelöltként mégis polgármester lettem. 2010-ben is érzem a támogatást, azonban elmarad a szavazatszámlálás.
– Megkérdezhetem mihez kezd majd?
– Olyan még nem volt, hogy valami ne lett volna. Még nem tudom. Akár nyugdíjas is lehetek.