Öt évvel ezelőtt „igazolta le a magyar égi futballválogatott” Bene Ferencet. Az Újpesti Dózsa legendás csatárára még a legvadabb Fradisták is szeretettel, tisztelettel gondolnak.
Bene Ferenc 1944. december 17-én született Balatonújlakon. A Marcali és Kaposvár csapataiban kezdett játszani. Avar István fedezte fel, és ajánlotta a 17 éves játékost az Újpestnek 1961-ben. 17 éven át, 1978-ig az Újpesti Dózsa játékosa volt. Később játszott a Volán, a finn Seinäjoki, a Soroksár és a Kecskeméti SC csapataiban.
418 bajnoki mérkőzésen szerepelt, 303 gólt szerzett ezeken. Ötször lett magyar gólkirály. Nyolcszor nyert magyar bajnoki címet, háromszor Magyar Kupát. 1974-ben BEK-elődöntőt játszott a Bayern München ellen.
1975-ben a nyolcaddöntőben a Benfica ellen egy szenzációs gólt szerzett: a kapus kézből kirúgás előtt hosszan kidobta a labdát maga elé, erre ő zseniális helyzetfelismeréssel elpöckölte a labdát, amely a hálóban kötött ki. Ezt az akkori kupaforduló legszebb góljának választották Nyugat Európában.
Nevét viseli a Kaposvári Rákóczi FC labdarúgó akadémiája.
1962 és 1979 között 76-szor szerepelt a válogatottban, 36 gólt lőtt. 1964-ben tagja volt az olimpiai bajnok csapatnak, és ő lett a torna gólkirálya is 12 góllal (az első mérkőzésen Marokkó ellen a magyar csapat mind a 6 gólját ő szerezte). Ugyanebben az évben EB-bronzérmet szerzett. Ott volt az 1966-os angliai világbajnokságon, ahol az egyik legkiegyensúlyozottabb teljesítmény nyújtotta, mind a négy mérkőzésen sikerült gól szereznie. Bekerült a Világbajnokság „Álom tizenegyébe”.
(delmagyar.hu/wikipedia)