Ünnepélyes keretek között nyitották meg az egyik legjelentősebb roma képzőművész, Péli Tamás állandó tárlatát a Rácz Gyöngyi Közösségi Központban május 15-én. A fiatalon elhunyt festő jelentős alkotásait mostantól egy helyen, Újpesten láthatja a közönség.
Több évtizedes terv vált valóra a Péli Tamás Múzeum átadásával, melynek célja, hogy a nemzetközi mércével is jelentős, az utókor által mégis kissé mostohán kezelt művész alkotásait szélesebb körben is megismerjék az érdeklődők. A kiállítás és gyűjtemény magánszemélyek, Újpest Önkormányzata, az Új Köztársaság Alapítvány és az “Eötvös József” Cigány – Magyar Pedagógiai Társaság segítségével valósulhatott meg a Tél utcai közösségi központban.
fotó: Várai Mihály
Az ünnepélyes megnyitón Déri Tibor polgármester, Molnár István Gábor, az Újpesti Cigány Nemzetiségi Önkormányzat elnöke és Herfort Marietta roma aktivista mondott beszédet. Rényi András művészettörténész, egyetemi tanár rövid tárlatnyitó előadásában ismertette Péli Tamás művészetének legfontosabb jellemzőit és helyét a 20. századi európai és magyar festészetben, Pethes Mária költő, Péli egykori fontos alkotótársa pedig saját versét szavalta el.
Péli Tamás Budapesten, a Józsefvárosban született 1948-ban; anyai nagyapja Fejes Nyári Lajos cigányprímás, édesapja, Péli József „Dodó” arany- és ezüstműves mester volt. Gyerekkorától rajzolt, képzőművészeti tanulmányait a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban kezdte, majd egy műpártoló holland házaspár segítségével húszévesen felvételt nyert az amszterdami Királyi Képzőművészeti Akadémia murális szakára. Hollandiában mutatkozott be először kiállításon, de műveit Franciaországban és Nyugat-Németországban is láthatta a közönség. 1974-ben tért vissza Magyarországra, ahol két évig rajzot és földrajzot tanított az újpalotai „lila” iskolában. Az évtized második felétől folyamatosan jelen volt a magyarországi képzőművészeti életben.
fotó: Várai Mihály
Péli célul tűzte ki az önálló cigány képzőművészet megteremtését és annak az európai képzőművészetbe történő bekapcsolását. A reneszánsztól és a barokktól inspirálva, az európai és a keleti kultúra jelképeihez visszanyúlva sajátos, egyéni, mitologikus művészetet teremtett. 1982-ben a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár megbízásából készített Julianus barát, Kőrösi Csoma Sándor és Apáczai Csere János tiszteletére egy 12 négyzetméter nagyságú triptichont, egy évvel később az egykori Tiszadobi Gyermekvárosban adták át hatalmas, közel 43 négyzetméteres Születés-pannóját, mely a cigányok magyarországi történetének dokumentatív összefoglalása.
A festészet mellett Péli a hazai kulturális- és politikai életben is aktív szerepet vállalt, egész életében a cigányság jogainak érvényesítéséért harcolt. 1992-től két évvel később bekövetkezett haláláig a magyar országgyűlés tagja volt.
RD
fotó: Várai Mihály
fotó: Várai Mihály
fotó: Várai Mihály