Az Újpestért Díj kitüntetettje, Molnár István Gábor az Újpesti Roma Önkormányzat elnöke és a Rácz Gyöngyi Kulturális Központ alapítója, vezetője, aki létrehozta az ország első cigány helytörténeti gyűjteményét és nemzetközi könyvtárát. A központ rendszeresen otthont ad kulturális, közéleti programoknak és itt működik az Újpesti Tanoda névre keresztelt délutáni iskola is. A fáradhatatlan szervezőként ismert Molnár több mint negyedszázada kutatja hihetetlen szorgalommal az újpesti cigányság történetét, országos, sőt, nemzetközi szinten is egyedülálló dokumentum- és fotótárat gyűjtött össze.
Sok más családhoz hasonlóan Molnár István Gábor nagyszülei is vidékről − egészen pontosan Gyuláról − települtek át a fővárosba az 1950-as években, a család később az újonnan épült Újpesti lakótelepre, a főváros és az egész ország legnagyobb lakótelepére költözött. Az újpesti cigányság leendő kutatója itt, a negyedik kerület szívében, a panelházak között nőtt fel. Problémás gyerek volt − ismeri be −, akinek az idejét leginkább az utcai bandázás töltötte ki; a fiúk előszeretettel püfölték egymást (aztán persze gyorsan kibékültek), melyben ő különös tehetséget mutatott, így végül az Újpesti Dózsa bokszedzésein kötött ki, ahol hasznos dolgokra használhatta az öklét és levezethette a felesleges energiákat.
Az ökölvívás mellett Molnár gyerek- és kamaszkorának meghatározó élményeit édesanyjának, a roma közművelődés megkerülhetetlen alakjaként tisztelt Rácz Gyöngyinek köszönheti, aki a ’70-es, ’80-as években a művelődésügyi minisztérium Országos Pedagógiai Intézetének cigány témafelelőseként dolgozott. A minisztérium megbízásából folyamatosan járta az országot, az eldugott falvakban, cigánytelepeken élő roma családokat kellett meggyőznie róla, hogy a törvényi előírásnak megfelelően írassák be a gyerekeiket az óvodába, iskolába. Mivel édesanyja nem igazán tudta őt hová tenni a nyári szünidőben, a fiú négy-ötéves korától kezdve rendszeresen édesanyjával tartott ezekre az utakra, ahol közvetlen közelről szembesülhetett a Kádár-kori vidéki cigányság arcával, helyzetével.
Ezzel párhuzamosan, szintén édesanyja révén, egy radikálisan eltérő közeget, a korabeli roma értelmiség és művészvilág krémjét is megismerhette, köztük a legnagyobb cigányzenészeket, akik Párizsból hozatták maguknak a parfümöt, a legjobb öltönyökben, cipőkben jártak. „Ez a két markánsan különböző világ alapvetően meghatározta a gondolkodásomat” – meséli. „Az arról alkotott képemet, hogy mit jelent romának lenni. Egyrészt ott voltak a már nevükben is pejoratív cigánytelepek, ahol középkori körülmények között, víz és áram nélkül éltek az emberek, másrészt pedig az olyan legendás zenészek, mint idősebb Járóka Sándor, akik királyoknak, államfőknek, Brezsnyevnek, Gorbacsovnak játszottak.”
Az 1990-es években önszorgalomból, Derce Tamás akkori polgármester, az Újpesti Roma Önkormányzat és helytörténész-szakemberek segítségével elkezdte az újpesti cigányság múltjának, a jelentős családoknak, művész- és kéziiparos-dinasztiáknak a dokumentálását, mind a fotó, mind az oral history eszközeivel. Sorra kereste fel a helyi zenész- és művészcsaládokat, illetve a megmaradt roma szegkovács famíliák tagjait, akik kezdetben nem is igazán értették, mit szeretne tőlük, miért állít be hozzájuk magnóval a nyakában, a bizalom fokozatos elnyerése után azonban óriási sztorik bontakoztak ki.
A húsz-huszonöt éves munka eredményeként összegyűlt anyag jelenleg egy nagyjából 670 oldalas monográfiát tesz ki, mely a szerző reményei szerint valamikor a jövőben, rengeteg további munkát követően sajtó alá kerülhet. 2010 májusában az anyagból A régi Újpest cigányai címmel kiállítás nyílt az Újpesti Polgár Centrumban, melynek jelentős sikere nyomán fogalmazódott meg az ötlet, hogy állandó helyszínt kellene találni ennek az átfogó, fontos gyűjteménynek. Így jött létre a Tél utca 52. szám alatt található, az alapító édesanyjáról elnevezett Rácz Gyöngyi Közösségi Központ, mely nemcsak múzeumként és helytörténeti gyűjteményként funkcionál, de rengeteg kulturális, közösségi programnak ad teret, külön figyelmet fordítva a fiatalokra.
A közösségi központban működik az Újpesti Tanoda, mely a néhai Langlet Valdemár Általános Iskola igazgatója, Giczy Béla, valamint Csóka János Pál által megálmodott délutáni iskola küldetését viszi tovább, várja mindazokat a diákokat, akik úgy érzik, korrepetálásra, segítségre van szükségük. A központ érdekessége a különleges, több ezer kötetet számláló roma könyvtár, mely az egyetlen hasonló tematikus gyűjtemény az országban. Nem véletlen, hogy a világ más tájairól is rendszeresen érkeznek ide kutatók, nemrégiben a kanadai Edmontonban található Albertai Egyetem munkatársaival valósult meg együttműködés. A közösségi ház alapító-vezetője a jövőben fontos bővítéseket tervez Újpest Önkormányzatával, az egyik jelentős projekt Péli Tamás, a fiatalon elhunyt, kiemelkedő jelentőségű roma festőművész életművének szentelt múzeum megnyitása.
A fáradhatatlan helytörténészi és kultúra- közéletszervezői munka mellett Molnár István Gábor az 1994-es alapítástól kezdve tevékenykedik az Újpesti Roma Önkormányzat munkatársaként, képviselőjeként, 2014-ben pedig a távozó Csóka János Pál örökébe lépve, megválasztották a szervezet elnökének, mely tisztséget azóta már a második ciklusban tölti be.
Rudolf Dániel