Emléktábla és szoboravató után utcát neveztek el Radics Béláról, a legendás gitárosról Angyalföldön, a Vőlegény utca és a Göncöl utca között.
Nekem még megadatott, nyilván koromnál fogva, hogy élőben lássam és hallgassam Radics Bélát, a magyar Jimi Hendrixet. Kiábrándító élmény volt. RB kapitány, halála előtt egy hónappal, már csak próbálkozott a gitározással. Kevés sikerrel. Maga is érezte ezt, feladta. Nem csak azt a koncertet, az életet. Alkoholizmusba, halálba kergették az akkor létezett szocializmus bérencei. Alapos munkát végeztek. Radics Béla művészetét nem őrzik lemezek, sem tévé, sem rádió felvételek. Ennyire gazdag
ország voltunk, a tehetségeknek „el lehetett menni”: a szabad világba, vagy a másvilágba. Ki disszidált, ki belehalt Erdős „doktor” és parancsolói proletárdiktatúrájába.
– Származása nem indokolta volna, hogy háttérbe szorítsák, ugyanis édesapja katona zenész volt, a Néphadsereg állományában – emlékszik dr. Hollósi Antal
országgyűlési képviselő, aki részt vett az Radics Béla utca ünnepélyes átadásán.
– Noha ugyan abban az esztendőben születtünk, személyesen nem ismertem, azonban
ellátogattam számos koncertjére - folytatja a múltidézést Hollósi Antal.
Maradjunk mi is a közel, s a távolabbi múltnál: 2005. október 22-én felavatták Kovács Károly alkotását, Radics Béla egész alakos szobrát, RB kapitány egykori lakóházának udvarán. Az arra járók, a szobor talapzatán mindig találnak friss virágot. RB kapitány a Megyeri temetőben nyugszik. Sírkövére a Hobo Blues Band legénysége muzsikálta
össze a pénzt 1983-ban – halála után egy esztendővel.
DITZENDY