– A közigazgatás tervezett reformja régóta várat magára. Vajon mi ennek az oka?
– Hat-hét évvel ezelőtt éppen az újpesti székhelyű Károli Gáspár Református Egyetem Állam-és Jogtudományi Kara szervezett a közigazgatás reformjáról tudományos konferenciát az újpesti városháza dísztermében, amelyen jogászok, közigazgatási szakemberek mellett számomra is lehetőséget nyújtottak arra, hogy gyakorló polgármesterként mondjam el a témáról véleményemet. Az előadók és a hallgatóság soraiban ülők véleménye egyértelműen volt: sokáig nem odázható el a folyamat. Nemcsak ez az egyetlen fórum tartotta szükségesnek a reformot. A követendőnek ítélt elővárosi koncepció gondolata a fővárosban is felmerült távolabbi célként, de elhalt a kezdeményezés. Már akkor is megfogalmazódott: felső szintű politikai akarat nélkül és több éves előkészítő munka kell ehhez. Most azt remélem, az országot újraépítve meglesz az a kényszerítő erő, ami ösztönzőleg hat majd.
– Miért fogalmazódott meg a reform gondolata?
– Budapest közigazgatási rendszere felett eljárt az idő, húsz év elegendő tapasztalattal járt. Bebizonyosodott, a korszerű, Nyugat-Európában már bevált modern közigazgatási gyakorlatot célszerű átültetni- a magyar sajátosságok, és a magyar gazdaság teljesítőképességének figyelembevételével- Budapesten is. De a világban szétnézve is tapasztaljuk, még az Amerikai Egyesült Államokban sincs öt olyan város amelynek lakossága 2 milliónál nagyobb. Budapest közigazgatási rendszere most a fővárosra és a kerületekre, vagyis 23 részre van osztva. Miközben ugyanolyan séma alapján dolgozunk, egymástól eltérő adottságú kerületek kerülnek azonos megítélés, egy kalap alá. A XVIII. kerületben például van mezőgazdasági ügyosztály, hogyan vethető össze ez a kerület az V. és az I. kerületek önkormányzataival? Újpesten két műemlék épület van, a Belvárosban, a Várban ennél sokkalta több.
– Az első ciklus végén járva az Ön kezdeményezésére jött létre a Külső Kerületek Önkormányzati Szövetsége, amely pont az eltérő adottságú önkormányzatok érdekérvényesítését vállalta fel…
– Már akkor is szükség volt erre, de azóta eltelt majd 16 év. Az érdekképviselet bármennyire hasznos, ma már kevés. Az elővárosi rendszer modelljét érdemes végig gondolni, szerintem a külső kerületeknek a főváros elővárosait kell képezniük. A belső kerületek pedig a budapesti önkormányzatot képeznék. Erre találunk modellt Nyugat- Európában szép számmal. A hatáskör átrendezésre is szükség lenne. És a költségvetés újragondolására is, vannak ugyanis olyan feladatok, amelyek elsőbbséget kell, hogy élvezzenek és nem a nyereségességre kell irányulniuk. Ilyen a városi közlekedés, a közművek működtetése, a csatornázás, a gáz szállítás . Amikor Podmaniczy Frigyes közel 140 éve létrehozta a Fővárosi Közmunkák Tanácsát és Budapest fejlesztése érdekében általános rendezési terveket alkotott, tudta, hogy a piac nem mindenható. Az önkormányzat sem gazdasági vállalkozás, azért jött létre, hogy biztosítsa az alapellátásban például az oktatást, avagy a szemétszállítást, a vízvezetékek kiépítését. Más mondok: egészen más hatáskörben működik, mégsincs markánsan szétválasztva a hivatal és az önkormányzat. Szövevényesek a pénzügyi rendszer: nem tartom jónak, hogy például az Újpesten keletkező bevételeket- például az iparűzési adót- a főváros osztja újra.
-Az elővárosi koncepció mellett időnként felröppen a hír, Újpest visszaszerezné hajdani városi rangját…
-Amit persze a bulvársajtó a kedvére forgat ki, és olvas a fejemre…Jómagam éppen annyit mondtam erről: nézzük meg, mi lenne a legjobb az Újpestieknek. Miközben mindenki tudja, városrészünk ezernyi szállal kötődik a fővároshoz, s azt is gondolom, az újpestiek nem szavazták volna meg a leválást, még abban az esetben sem, ha sok pontban pozitív lett volna a vizsgálat eredménye. Az önállóság kettőssége ugyanis óvatosságra int. Egyfelől vonzó, hogy egy újpestnyi méretű város, mint például Győr, költségvetése közel duplája a miénknek, miközben Újpest az infrastruktúrát tekintve jobb helyzetben van. A nagyobb költségvetésből többet költhetnénk a kötelező alapfeladatokra és a szabadon választottakra egyaránt. Ennek ellent mond, amiről már tettünk említést, azok a szálak, mint közlekedés, egészségügy, oktatás, a fővároshoz is köt és amelyek elszakítása nem lehet a célunk.
– Az egykori elődvárosból -Újpesttől – így lesz elővárosi javaslat ?
-Az már bizonyos, hogy a 20 évre visszanyúló önkormányzati törvény változtatásra érett. Az a rendszer ami van, az már tarthatatlan. Korábbi vezetőtársam mondása nagyon találó, ezért is idézem: a luxemburgi jogszabályok balkáni állapotokra alkalmazzuk. Ezért említetem, hogy a korszerű követelményeknek a magyar sajátosságokat is tükrözni kell. Jó példák erre a közbeszerzési jogszabályok, amelyek kizárják , hogy egy-egy munkára újpesti kisvállalkozások pályázzanak. Nemcsak a közigazgatási modellt kell újradolgozni, milliós és egy esetben véleményeztetni. Szükség van arra is, hogy legyen az is része, hogy ne csak a politikának, hanem a végzettségnek, a gyakorlatnak is legyen követelményként jelen. Ma még szakmai tudás, végzettség nélkül is lehet valaki polgármester, de képviselő is. Vannak első munkahelyes képviselők is. Miközben a polgármesternek kevés a személyes döntési szabadsága, felelőssége kiterjed minden döntésre szavazógombot pártutasításra nyomó képviselők helyett is.
–Várható-e reformfolyamat elindítása?
-Szükségszerű lesz és az előttünk álló 4 év kell is az előkészítő munkához. Erre a kormánynak fel kell készülnie és a politikai akaratot ennek szolgálatába kell állítania. Azt gondolom nem az a reform folyamat, ha a képviselők számát csökkentenék. A javadalmazást lehet. A többi a demokráciát csorbítaná, és a kis létszámú döntéshozók az egykori tanácsi végrehajtó bizottságot mintáznák. Ezért mondom, hogy nagyobb teret a szakmának és a választhatóság kritériumainak.